AUSTRIA.
AUSTRIA.
Bécs, jul. 19. János fg tegnapelőtt estve felé pompásan fogadtatva megérkezett. Az országgyülés előleges tanácskozmányai érdektelenek. Capicitás még eddig ne merült fel. A zavar közeledik. Előjelét tegnap már láttuk. Az országgyülés magát constitualtnak nyilatkoztatta. Ez a baloldal fogása volt, még most többségben hivé magát, s gondolá hogy majd a megnyitást sürgetendi. De az a eredmény fölött meghökkent. – Ez a német annyira elfogult annyira öntelt, hogy a legközelebbi körülmény ismerete sem formulázhatja magát agyában.
Tehát a constitualt törvényhozó testület előtt kérdés volt a fölött, valljon a prágai választások, minthogy a város katonai ostrom alatt van, érvényesek–e? szavazás utján igennel döntetett el. – Im a jobb oldal első győzelme. – Aztán az elnök–választás tárgya és határnapja jött szőnyegre. A baloldal azonnal, a jobb később kivánta ezt végeztetni. A többség a jobboldalé lőn, 144 szóval 136 ellenében. Pedig még a cseh követek és igy a szláv elem nagy része nem jött meg. a triestiek a tótokkal szavazzak. – A baloldal meg van akadva.
A megnyitás még bizonytalan; 22–kéről beszélnek. Ugy látszik attól függ, valljon megérkezendik–e a tót erő.
A tegnapi jelenet, melly a szavazatok miként állásából merült föl, nem gyenge biztosíték arra, hogy a tót erő túlysulylyal birand.
Nem is olly ügyetlen ám ez az osztrák reactio, mint némelly jóhiszeműek gondolják. Azonban a zavarból való kibontakozás nem calculus dolga. Meglátják a zavart minden áron előidézni törekvők, hogy kétélű fegyverhez nyultak.
A camarilla azonban calculál.
A bécsi helyőr katonaság száma közel megüti a 20,000 –ret.
Prágában már a nemzetőrség lefegyverkeztetett. Olly könnyen menend–e ez Bécsben, nagy kérdés. a törekvés veszélyes. A próba gonosz lesz. De a camarilla mit veszthet? Mit neki a közboldogság? Mit neki ezrek nyugalma? Mit neki a polgár–vér? mit neki a civilisatio pusztulása? Bombelles és schaffgotsche és Jósika és Nádasdy és Apponyi mind ezzel mit gondolnak? Csak a hiúságnak, meg az ármánynak, meg az önzésnek, meg a dúlványnak legyen elég téve.
Ma már a magyar iránti rokonszenv részvénye ismét felrugtak az osztrák fővárosban. Majd talán mégis csak belátják, hogy nekik magyar testvériség, ha nem vérszerinti is, de politicai mellőzhetlenség.
A kedves rebellis iránti vonzalom csökkent. A tót tendentiák ördög–körmei mindinkább kilátszanak a szűr alól. közben legyen mondva Jellasichról Zágrábból jött hiteles emberek beszélik, hogy ma-holnap egyedül álland. Legmeghittebb emberei is hidegszenek irányában. Sőt (adja isten, hogy való legyen!) azt is mondják, hogy a catholicus papságot is megszállta a jog és izgaság és rend és szabadság szelleme, Haulik közbenjárására. – A ki megtér – üdvezül.
Azonban botorkálóbb, tántorgóbb és határozatlanabb népe istennek e kerek földön nincs, mint ez a bécsi. Annyira be van ez a szeszély békjóba bilincselve, hogy az értelem szavát is csak ugy hallja, mint hajdan az igazságét, suttomban, bátortalanul.
A közbátorsági választmány tegnap előtt fenmaradását határozta el. Fischhof az elnöki széktől tegnap vett búcsut, minthogy követté választatott.
Az lesben látók május 26-án reménylenekjul. 26-ka helyett. Még tán előbb is bekövetkezik. Istenneki! Lelke rajta az ischli és salzburgi bandának! –
A bécsi minsterium következőleg alakult: b. Wessenberg ministerelnök s külügy; b. Doblhoff belügy; Bach Sándor igazságügy; gr. Ltour hadügy; b. Krauss pénzügy (ideiglenesen) pénzügyi alstatustitkár báró Stift; Hornbostl kereseked. közoktatás b. Doblhoff (ideigl.); közokt. alstatustitkár b. Feuchtersleben; Schwarzer közmunkák ministere.
– Bécsből irják, hogy Münchenben ismét egy kis ”Bier–Krawall” volt. Boldog emberek! – Egyébiránt a hadügyministert macskazenével fenyegették, minthogy egy melly polgároknak, kik a katonaság számra munkát akartak vállani, azon nevezetes nyilatkozatot tette: „hogy a müncheni polgár urka nagyon el vannak kényeztetve, azt vélvén, hogy nekik minden ünnep– s vasárnap sültjökne kell lenni.” Horrendum! Azonban a demonstratio mégis elmaradt, mert – a katonaságot kiállitották.
