OLASZORSZÁG.
OLASZORSZÁG.
Sardinia. Aug. 10 s 11-ről szóló levelek szerint Turinban a zavarok épen nem csillapúlnak. Az összes ministerium lemondása nem akadályozá a kormányt, hogy minden készületekete megtegyen a háború még erősb folytatására; s legalább az itteni mozgalmakról itélve, a harcz korán sincs még bevégezve, sőt mérges kitőrés küszöbén áll. – A király még mindig Vigevanónál táboroz, és serege összeállításával foglalkozik. Az uj ministerium alakításával Merlot és Revelt bizta meg. Ez ismét azt látszik bizonyitani, hogy a háborút nem akarja folytatni, mert Casatti ép a békepolitica roszalása miatt tette le tárczáját.
A turini „Opinione” hosszú czikket közöl a dolgok jelenállásáról, s bátorítva a népet, többek közt ezt mondja, „ügyünk még nincs veszve.” Ügyünk egy a többi népekkel, mert ha szabadság nálunk elnyomatik, ugyanez fog Bécsben s egész Németországban történni. Ha a mi szabadságunk elvesz, Francziaország is elveszti az övét, mint történt 1821-ben s 1830-ban. Károly Albert ügye sem veszett még el. De ha győzni akarunk, mellőzzünk minden szemrehányást, rágalmat, gyűlölséget, s viszálkodást és legyünk egyek, bizalmasak és bátrak, nagy roszat csak nagyszerű eszközzel győzhetünk le.
De egy savoyeni levél egészen más hangon beszél. – Szerint turini levelek árulással vádolják Károly Albertet, s csak félelm miatt nem akarják azt nyiltan kimondani. Turinban minden a régi rendszer felé tér vissza, s a nép érdekei helyett az aristocratia haszonlesése jő fölszinre. Közel forradalomról beszél, melly radical szellemben törend ki, s talán Genuából veendi első lökerejét. Panaszkodik Savoyen nyomorúságai fölött, s fél, hogy pénzben emberben tett sok áldozatai fejében keserű csalódás lészen jutalma.
Egy noverai levél aug. 7-ről még tovább megyen s keményen taglalja Károly Albert határzatlan sőt gyanus viseletét a harcz alatt. Árulással vádol több fő tiszteket, kiknek nagyobb részt köszönheti Radeczky szerencsés táborozását. Gyanusítja Bava tábornokot, s szemrehányást tesz, miért tették ki mindenütt legvészesb tűznek ép azon seregeket, mellyeknek republicanus érzelmei tudva voltak? kérdezi Károly Albertet, miért biztatá Milánót még aug. 6-kán is védelmével, midőn a fegyverszünet előbbi estve már meg volt kötve. (De tudomásunk szerint 6-dikán nem is volt már K.A. Milánóban) Végre elmondja, hogy a sereg gyakorta vérkimélés álszine alatt biztos győzelemtől vonatott vissza stb.
– Velencze. A lovornói „Corriere mercantile” 10-ről azon hirt közli, hogy Károly Albert sürgönyt küldött Velenczébe, mellyben azt kitűrésre s maga meg nem adására szólítja föl, s a harcz folytatásáról tudósitja. – Ez ismét különös. Aug. 18-ról szóló hírek szerint a piemonti katonaság békekötés szerinti kivonulását a városból a velenczei katonaság, s a szabad csapatok nem engedték meg. Ez hiteles, mert Welden sürgöny által tudósította erről Radeczkyt. – Osoppo vérszin zászlót tűzött ki, s nem engedve a békekötés azon pontjának, melly által Austriának adatnék által, Velenzcéhez csatlakozni nyilatkozott.
– Róma. Az uj ministerium igy lenne alakítva: Fabri – belügy, Carbolo Brussi főpap – külügy, Lauro Lauri – pénzügy, Murbinelli – közmunka, Campelló – hadügy, Galetti – rendőr-minister. –
– Toscana. Aug. 7-dikén érdekes szózatot bocsátott ki a nagyherczeg. Az egész bátorításul látszik szolgálni akarni, és biztatja a népet, hogy Olaszország ügye nincs elveszve. Nyilvánitja hogy ő szerencsétlenségében sem hagyja el Károly Albertet, s a népnek sem kell tőle most elszakadnia. Bizik a franczia s angol közbenjáróság üdves sikerében; de mindenek fölött inti a népet, hogy tartózkodjanak minden belzavaroktól, mert ez egész Olaszország ügyére legrosszabb befolyással lehetne.
