A n.-becskereki táborból, sept. 7-kén.
A n.-becskereki táborból, sept. 7-kén.
Kötelességemnek tartom a dühös elleneink közepette levő Debeliácsa magyar helységet a hazával megimsertetni; melly rendithetetlen bátorságával, bámulatra méltó vitézséget fejtett ki. Mi őket a ráczok által vagy rég elpusztítottaknak, vagy a ráczokhoz állottaknak véltük, midőn róluk – bár Becskerekhez csak két állomásra vannak – több hetekig semmit nem hallottunk. Azonban a perleszi dicsőséges csata nekik is egy kevéssé szabadatbb tért nyújtott. Most megjelent küldötteiktől hallottuk, hogy Bebeliácsa még áll, még pedig dicsően és vitézűl. Ők azon kéréssel folyamodtak az itteni hadparancsnokhoz: valljon tarthatnak-e számot a magar haza rokonszenvére és ótalmára? De ki ne ovlna rokonszenvvel, midőn hat héti ostrom alatt bámulatra méltó vitézséget fejtettek ki; háromszori megrohanást vitézűl visszavertek, és határokra az ellenséget belépni nem engedték: holott őket az ezernyi számmal felül muló ráczok határaikra szoritva bezárták. Valóban a magyar névnek ecsületére válik Debeliácsa. Csak gondoljuk el, 5 hónap alatt mennyi zaklatást kellett nekik kiállani. Tizenkilencz izben küldöttek hozzájok a ráczok ijesztő iratokat, mellyekben Uzdin és Sz.-Mihály példájára végső elpusztítással fenyegettettek. De ők valamint megrohanásukat dicsően visszaverték úgy a rettegtető iratokra magyar névhez illően feleltek, hogy készebbek meghalni, mintsem véreik ellen, a ráczoknak legkisebb segitséget nyujtsanak holott a perlaszi csata előtt már 5 nappal sójok egészen elfogyott.* négy hétig nem hogy borok vagy pálinkájok lett volna, de még eczetet sem kaphattak. De azért egy rácznak sem volt szabad határjokra lépni, ők nem várták be az ellenséget, hanem a határon kívűl tartoztatták fel. Azt is méltó megjegyezni, hogy néhány kenyér kiszolgáltatásával nyugton maradhattak volna; de ők semmit nem adtak; hanem magokat vég elszántsággal ótalmazták, munkájokat elhagyva, éjjel nappal fegyverben állottak. Egyedűl a nagy szárazságnak köszönhetik, hogy tarlóban levő minden gabonájok mind ez ideig rothadásba nem ment.
Szegény magyar! sóval áldott hazádban sótalan kenyéren kellett tengődnöd.
A mint hallom, lelkes tanítójok, most irt volt egy folyamodványt a belügyministerhez, kitől legalább csak addig is, mig gabonájokat behordhatnák – segítséget kérnek. Valóban nálok egy hely sem érdemesebb a segítségre! Ők az egész nyáron mondhatni semmi munkát nem tehettek egyedűl önvédelmökre levén szorítkozva, aratásra is csak egy negyedrész mehetett,, kik is napi terhes foglalatosságok után, korántsem nyugalomra, hanem éjjeli őrállásokra kényteleníttettek visszatérni. Bátran lehet állítani, hogy Deliácsnál egy helység sem fejtett ki nagyobb erélyességet, s álhatatosságot.
Méltó is, hogy emlékezetűl hirök fenmaradjon, azon derék hazafi nevével együtt, kinek fáradhatatlan munkássága fejté ki a debeliácsiakban, azon magasztos lelkesültséget, mellyel magokat olly dicsően kitüntették. Azon hazafi e lapokban is többször említett Vörös Mihály ottani tanító, ki nem elégedve meg azzal, hogy hivatalát kitónő szorglommal betőltötte; hanem fenmaradt üres idejét nemzetiségünk terjesztésére fordította. Mert a szegény debeliácsiak 54 év óta hazánktól idegen ajkú népek által minteg el voltak szakasztva, austriai törvény alatt, nemzetellenies tisztektől, kormányoztatva, alig birtak a nemzetiségről némi fogalommal mindaddig, mig azon fennemlített férfiút az isteni gondviselés közéjök nem vezérelte. Hazánk népnevelői!! itt az utánzásra méltó példa, mellyet a haza vészes perczeiben követnetek kell. Láthatjátok mit tehet a haza védelmére, egy a nemzetiséget lelkesen felfogni tudó tanitó; ezrekbe önthet lelket és bátorságot. Teremtsetek hazánk minden ávorsában és falujában, a debeliácsiakhoz hasonló lelkületű magyarokat; s akkor jőjön bár az orosz vad csordáival, hazánk minden esetre védve van. Nem egy két napi felhevűlés, öt hónapi tűzpróba mutatja, mit tehetnek a nép bizodalmát biró férfiak! Azon jeles hazafinak köszönhetjük ezenkivül, hogy a Debeliácsot környező néhány helység egy darabig velünk tartott.
Igen kivánatos, hogy a határőrvidékről az illy szellemű férfiakat kormányunk különös figyelemre méltatná, midőn az egész végvidéken olly kevesen találtatnak, kik nemzetiségünkhez rrokonszenvvel viseltessenek. Az illy hazafiak szolgálhatnának kellő felvilágosítással az egész végvidékről, kik a legveszedelmesebb időben, a legnagyobb üldözések között is híveknek tapasztaltattak.
Kormányunkat illeti az illy lelkes férfiak pártolása, midőn e vidéken minden hű egyénre olly kiáltó szükség van.
Sz. I.
