FRANCZIAORSZÁG.
FRANCZIAORSZÁG.
Páris, Sept. 18-kán a halálbüntetés teljes eltörlése iránti vita folytattatván, a tanácskozás semmi nevezetesb szónokot vagy beszédet nem mutatott. Charton képviselő inditványt tőn, hogy ez, örökös s magányfogságra változassék, de a ház nagyobb része a választmányi szerkezetet pártolva, minden módositvány elvettetett, s a halálbüntetésnek politicai vétségekért leendő alkalmazása eltöröltetett.
Az alkotmány 6-ik cz. úgy szól: „Franczia földön nem lehet senki rabszolga.” – Minden vita nélkül elfogadtatott.
7-ik czikk: „mindenki szabad vallásgyakorlattal bir, s az állomány minden vallást egyenlően pártfogol. Egyedül a törvény által illyeknek elismert vallási szolgák húznak jövedelmet az állománytól.” – E czikk helyett Pierre Lerout csak ezt inditványzá tétetni „mindenki szabad vallásgyakorlattal bir,” vagy is hogy ez által az egyháznak az állománytóli teljes elszakadása mondassék ki. Minden község, vagy egyes, tartsa vallásszolgáit, s az állomány semminémű befolyást ne gyakoroljon a vallásszolgákra, inditványát hosszú, s unalmas beszéddel védé szónok, de a ház előtt kevés viszhangra látszott találni, s minden részletesb vita nélkül megtartatott a szerkezet. De ezt korántsem kell úgy venni, mintha talán az inditvány absolut igazsága, akár elegendő fogékonyságot, akár elismerést nem találna, a nép vagy nemzeti gyülés keblében; ennek oka inkább az, mivel a ház minél elébb megalapitva szeretné látni az alkotmányt, s fél illy nagyszerű elvek vitatásával a kedélyeket ujabb izgatottságba hozni, vagy a legyőzött pártot netalán a köztársaság számos ellenségei táborába játszani.
8-ik czikk: „A polgárok jogaihoz tartozik társulatokat alkotni, békésen fegyver nélkül összegyűlni, kérelmeket tenni, s gondolataikat sajtó által vagy más úton nyilvánitani. E jogok gyakorlatának csak a mások joga, szabadsága, vagy a közbátorság szab határt. A sajtót semmi esetben nem lehet elővizsgálat alá vetni.” – E czikkhez Montalembert (hires világi jezsuita, ki ma is papi kormány alá szeretné az egész világot keríteni) adalékul inditványozá a szabad oktatás jogát is sorozni, vagyis, hogy minden badarbeszédű, s a valódi fölvilágultság elleni eszmékkel saturált papok és szerzetes rendek az ifju kedélyt hamis vallási tulbuzgósággal, s rabszolgai alázatossággal megmérgezzék, szép jövő várna a köztársaságra! – Beszédében megtámadá az uj kornak csaknem minden nagyszerű s nemesb eszméit, mert szerinte vallástalanná tették a népet, pedig szerinte minden más csak mellékes dolog, s a népek szerencsés életének egyedűl ingatlan alapja, a vallásosság. – Mintha egy paterguardian beszélne – délután. A vallás sok jótékony hatással bir az egyes, vagy állomány boldogságára, – de korántsem az, mi 6 század előtt volt. Ma többé sem az erkölcstannak, sem a polgári életnek nem egyedüli forrása. Egyik tényezője a nemesb életnek, de nem maga az élet. Nem czél, mint egykor, – hanem eszköz az emberi boldogság közelebb érésében.– Szónok beszédét sem végezheté a ház nyugtalan ingerültsége miatt, s a vita elhalasztatott. Azonban inditványa nagy kissebbségben maradand.
– A sept. 19-ki ülésben legelőször a havonkénti elnökválasztás levén szőnyegen. Marrast nagy szótöbbséggel ismét elnökké választatott. – Ezután a már minap emlitettük Algir gyarmatosítása került szőnyegre, s az inditványozó hadügyminister Lamoriciére által sok ügyességgel támogattatván – minden nagyobb módosítás és vita nélkül elfogadtatott. Kiemelé Lamoriciére, hogy azon ellenvetés, mellynél fogva inkább a Francziaországban még miveletlenül heverő föld népesíttessék, nem helyes fogalmon alapszik, mert e föld kietlen vagy egészségtelen fekvése miatt sem a kereskedésre, sem az iparar nem fog annyi s olly rögtöni nyereséget fejleszteni, mig az algiri föld ősi telepe, mellynek termékenysége rövid időn, s az egész országra jótékonyan fog hatni. Szerinte a gyarmatosítás szerencsés sikere végett kettőre van szükség: hogy tőkék ruháztassanak belé, s ezt tegye az állomány; s hogy egyszerre számos munkás kezet nyerjen, ezt magokkal viszik a települendők. – Az egész gyarmatosításra 50 millió frtot határoz az ország, mellyet 3 év alatt a telepitvényekbe részenkint fog befektetni a hadügyminister. 1848-ban csak 12 ezer ember szállíttatik át. – A települendők közől, kik földmivelők akarnak lenni, családjuk számához, s a földminőséghez képest kisebb nagyobb részletekben földet nyerendnek, s minden előkészületekhez a szükséges anyagot és eszközöket. – kik iparra s kézművességre szánják magokat, szinte segélyt nyerendnek szükséges ipartelepeik s műhelyeik fölállítására, szabadon szövetkezhetvén a nagyobb közmunkák elvállalására. – Az állomány általi segélyzés csak 3 évig tart, mialatt tartozik minden települő magát azon szükségesek megszerzésével ellátni, mellyek további életét s boldogulását biztosítandják stb. – E törvényjavaslat valósításával Francziaország nem csak kereskedésének s iparvállalatainak nyit uj forrást, de míg egy részről a gyarmatosítás által eltávolítja kebléből a proletarismus szerencsétlen gyermekeit, kikre itt csak nyomor, vagy alamizsna vár; más részről birodalmát megerősíti Afrikában, s egészen uj, most talán még előre sem látható pályát nyit e világrésznek, terjesztvén itt az európai műveltség s civilisatio üdves malasztjait. És mi hiszszük, Francziaország hatalmát Afrikában nem egyedül anyagi érdekek szemügyéből fogja kizsákmányolni, mint péld. az angol Keletindiában, hanem Carthago helyén ujabb fénytornyát építendi saját nagyságának, mellynek jótékony világa mind mélyebben mélyebben hatand be Afrika vadságülte pusztáiba.
