A cholera elleni szerekről Sauor Ignácz ország főorvosa nézetei nyomán.
A cholera elleni szerekről Sauor Ignácz ország főorvosa nézetei nyomán.
Újra meglepte hazánk népesebb vidékeit azon járvány, mellyre csak szomorúan emlékezhetünk. Kettős iparral kell hát mind azt fölhasználunk, mi a józan tapasztalat nyomán már a multban sikeresnek találtatott. Sauer főorvos úr 19 hónapig működvén az osztrák kormány megbízásából olly helyen, hol a járvány kegyetlenül dühöngött, elég szomorún tapasztalá, miszerint kevés szer érdemli azon magasztalást, mit sokan nagy lármával ráruháztak s másfelől igen egyszerű azon eljárás, mit betegeink körűl követni szükséges. Az alkalmazott szerek tömegére gondolván, először is az édes higany érdemli figyelmünket, mellytől Indiában s Oroszországban igen szép eredményt láttak, 10. szt. harmad óránként adagolván. Azonban mig egyre másra magasztalgatták, azalatt a cholera betegeik közt tetszése szerint pusztított. A bismuthnak óránként egy szmrnyi adása után lecsillapúlt néha a nagy fokú hányás. Egyéb sikeréről szólani nem lehet. Kik átalános elgyengülésnek tekinték a cholerát, izgatókhoz folyamodtak, millyenek: gyökönke, káfor, moschus, aether stb., kénytelenek voltak azonban mind ezzel fölhagyni, mert a halálozás alkalmazásuk alatt – igy példáúl Bécsben is – nőttön nőtt. A kénsavas kinal elég szerencsétlenűl alkalmaztatott azok által, kik álarczos félbenhagyó láznak hitték a cholerát. Oroszországban a hányborkő nagy adagait kezdték a tábori orvosok használatba venni, 6–10 sz. 6. ob. olvadékra, fél óránként egy kanállal. Majd utóbb a hánygyökér (ipecac.) is használatba véteett s lehet mondani, kitűnő sikerrel. És ez azon szer, mellyre jelenleg is leginkább támaszkodhatunk, mert használata alatt a beteget kellemes izzadság szokta meglepni, érverése fölemelkedik s fokonként megszünnek mind azon tünetek, mellyek az érverés elnyomatása alatt jelenkezni szoknak. Az ökrendezés, mérsékes hányás vissza ne riaszszon használatától bennünket, mert lehet mondani, ha első vagy más nap az alkalmazás után epés hányás következik, felszabadúl a beteg. Legczélszerűbb 10–30. szt. 4. obnyi forrázatban fél óránként egy kanállal adni. Ha nagy fokú hányás mutatkoznék, üdvös gyakori kevés hideg vizital vagy jégdarabkák lenyelése; s ha az érverés még jó fokon áll borostyánmeggyvíznek (aqualauroc.) időnkénti használata. Sokszor legkínzóbb a végtagok fájdalmas görcse. Ez ellen üdvösnek találtatott a káforos-lél és kőrösbogár-festvénynek szoros bedörzsölése. Mellynek alkalmazása minden nagyobb fokú esetekben a vérkeringés helyreállitása végett is szinte ajánlható. A nagy szomjat nem lehet máskép enyhíteni, mint gyakori csekély mennyiségű hideg víz használatával. Átalán hideg leöntések, hideg vízzeli dörzsölés hasznosnak mondható minden nagy fokú esetnél, hol az érverés már alig tapintható. Csekélyebb fokozatban a görcsök ellen meleg párolás és a szalamiasónak tört adagbani használata ajánlható.
Ezen rövid jelentés csak az orvoslásra nézve tárgyazza a a tapasztalati eredményt s hogy még e tekintetben sem meríti ki minden kisded változataiban a cholera szerelését, őszintén megvallom. Politicai lapot választék, hogy soraim többek kezébe jussanak, itt pedig nagy tért elfoglalnom tiltja a körülmény. De a szakértő megtudhatja ebből azt, hogy a hánygyökér, hideg s meleg leginkább ajánlható, s itt is nem a szerek tömege, hanem a józan választás vezet eredményre.
Azt azonban itt is elmondom, hogy minden óvszer s arcanum csak a kuruzsolás álarcza alatt árultatik s egy tiszta jellemű orvosról föl sem tehető, hogy illy veszélyes járvány pusztításakor titokban tartson olly szert, mellytől tán számosan gyógyúlást várhatnának. – Dr. Sass, segédorvos.
