Krasznából, oct. 30.
Krasznából, oct. 30.
Megyénk naponkint különféle rendetlenségek színhelye. Már hónapok óla lehetett tapasztalni, hogy az oláhság ellenszegülésre hajlandó; miután pedig e hó elején az Urbán-szellemű katonaság megyénkben megfordúlt, még a magyar helységekben is rosz irány mutatkozott. Számos helység Naszódon Urbán zászlója alá felesküdt, s kétfejűsasos levéllel elláttatott; minek eredménye lőn: hogy megyénk nagyobb része, az illy későre halasztott nemzetőrsereg rendezésének ellenszegült, s f. hó 22-én már 12 helység vala e végett szövetkezve s egybegyülve. De eloszlának minden nagyobb kitörés nélkül. A nevezett nap éjjelén sikerűlt a somlyai nemzetőröknek, Varsolczón, egyik ellen szegülő félig magyar helységben, a fő lázító Pozsonyi Lászlót elfogni és fölakasztani; melly alkalommal a nemzetőrök, a föllázadt helységekből harangfélreverésre összegyűlt lakosok által az országúton megtámadtattak, s csak nagy elszántsággal, s erős tüzeléssel sikerült a népcsoportot szétoszlatniok. Illy helyzetünkben alispánunk Biharmegyétől kért segélyt, s öt nap alatt mintegy 900 meg is érkezett. E közben csendőrbiztosunk egy legényével Bogdánháza oláh helységben ittasan a népet felingerelvén, a nép őket kikötötte, s fel akará akasztani; somlyói és bihari nemzetőrök küldettek tehát kiszabadításukra, kik f, hó 27-én kiérkezvén, 5–6000-nyi oláh csordát találtak egybegyűlve, kik a hegylánczot elborítva, embereinket bekeríteni és semmivé tenni szándékoztak; de a nemzetőrök sebes rohammal rájok ütvén, megfutamlottak; 24-et a szaladókból elfogtak, többeket megsebesítettek, a bogdánházi oláhpap fiát – ki a házába menő nemzetőrt meglőni akará, de fegyvere el nem sült – hadi törvény elé állítva, főbe lőtték, négy házat, honnan lövés történt, felgyujtottak, s egy fogoly oláh utasításából a csendőröket az erdőségben megtalálván, kiszabadították. Másnap több oláh helységben kítűzték a fehér zászlót, s az engedelmességre visszatérvén, már hét beadta Naszódról nyert pecsétes levelét. – E napon egy más rendetlenség is történt. Aljegyzőnk kocsisa, ki gazdája három lovával s kocsijával állítólag megszökött, a nemzetőrök elfogván, somlyói százados Kovács Lőrincz által hadi törvényszék elé állíttatván, főbe lövetett, holott a megyei hatóságnak lett volna átadandó. Sokan azt mondják, hogy a nevezett századosra, mint criminalis kereset alatt levőre, ezen kocsis mint tanú igen veszedelmes volt, s azért iparkodott őt láb alól eltenni. Derék őrnagyunk igazságszeretetétől megvárjuk, hogy azon századost legalább is fölmentendi hivatalától, melly tisztségre, mint perbe fogott, különben sem volt volna megválasztható. – Oct. 26-án Perecsen, nagyobb részben magyar helységben, melly a szövetkezők közt első szereplő vala, már 30 egyén fogatott be, mindnyájan fő-főlázítók, köztök egy oláhpap is. Reményljük, hogy bihari szomszédink segitségével egész megyénket megtisztíthatjuk. Ma hallottuk hitelesen, hogy a szomszéd K.-Szolnok megyében két tehetős közbirtokos – Kis József és Rácz – az oláh templomban a naszádi zászló alá felesküdtek; de azt is beszélik, hogy e dolog Décsei korm.biztos urnak is tudtúl van adva, kinek erélyessége e zsoldosokat bizonyosan kézre kerítendi. Zágori.
