A Dráván túli kerületből.
A Dráván túli kerületből.
Az Agramer látván dolgainak kurucz állását, ugyancsak vaczkolódik. A brodi határőrezredből egy desperatus levelet közöl, melly következőleg hangzik: A Dráva fölötti hid Eszéknél még mindig épen áll; a magyarok nem rontották le, mi tanúsága annak, hogy aozn Eszékbe vonúlván, nem sokára Tótországba törnek; a hidat azonban tűz által lehetne megemésztetni. Jovich tábornok előbbi cselekedeteinek ez 513által koronáját tette föl; ez által császárját (?) és a nemzetet, mellyhez tartozik, elárúlta (?); no de Bánátban elpusztított jószágai kárpótlásaúl 40,000 ft Kossushtól küldve elég ok a katonai és cs. k. parancsnoki becsület füláldozására. Roth gyávasága által a slavoniai határ fegyvertelen; tehát védtelen maradt. Ha a szerbek vagy horvátok nem segítenek, Tótország legalább mostanra veszélyezve van. Adjatok fegyvert és ismét fegyvert, ez a segélykiáltás, mellyel horvát testvéreinkhez hangoztatunk. Küldjetek egy Nugent-t, ki a Roth miatt lehangolt bátorságot föléleszsze. A fölkelés rendeztetik, s Rankovich őrnagy mindent elkövet, mi a megrohanást gátolhatja; de hogyan védjük magunkat fegyver nélkűl? Embereink bátorságát és bizalmát ismét föl kell éleszteni; adjatok tehát tiszteket és fegyvert.
No de még csak Roth uram járta meg. Olvassuk csak, mint vélekedik róla az ő pártja, mellynek hű tűkre az Agramer. A homály, ugy mond, mellybe Roth parancsnok árulása burkolva volt, oszolni kezd, s a császár és leghívebbjei ezen árulójának egész gyalázatossága egész nagyságában kitűnik. A felségsértő ármány e gyalázat teréről egyenesen érkező tudósítások minden osztrák katonára nézve szégyent hozók. Az egész előre szövött alkú volt. A gyönyörű (saubere) parancsnok még néhány becstelen tiszttel egyetértve, a magy. pártütőkkel a hálót már megszőtte, mielőtt a Dráván átment volna. Midőn a hadtest Magyarországba nyomúlt, rendszeresen ügyekeztek a népben elégedetlenséget ébreszteni; a napi díjt nem adták ki, bár minden osztály jelentékeny pénzösszeget vitt magával. A sereg föloszlatva, kis csapatokra széledett, tévutakon és járatlan vidékeken, hol pénzért sem lehetett kapni semmit, vezettetett, úgy, hogy a népség kénytelen volt nyers kukoriczát és tököt enni. Ugyanazon úton vezettetett oda és vissza, hol jobbra, hol balra egész a lankadásig, s végre eladták a sereget és a becsületet.
Szemtanúk lázító jeleneteket beszélnek az áruló Roth táborozásából. A legénységről az uton nem gondoskodtak, úgy hogy – kivált az Ozora mellett ütközés előtti napokban – kínzó éhséget és szomjat szenvedett, mig a general és a törzstisztek kényelmesen éltek, a nemesség kastélyaiban és paplakokban dúsan lakomáztak, délután rendesen aludtak s az emésztés előmozdítására török pipákkal szájokban a főhadi szálláson sétálgattak. Történt egyszer, hogy serege 300 lépésnyire táborozott egy kúttól s a szomjtól kínoztatott; Roth parancsnok azonban konokúl vonakodott az ellenség csekély csapatjától őrzött kutat elfoglalni s népének megfrissülést és erősödést eszközölni. Máskor tíz huszár órahoszszát boszantott egy zászlóalj határőrt, s ezeknek megtiltatott a tüzelés.
Eddig az Agramer. Ismerjük! Könyörületet és bocsánatot akar kedves Rothjának kieszközölni, vagy épen elhitetni velünk, hogy ő nem ellenségünk. Mit Speck fängt man die Mäuse. De uram, uram, Stauduar uram, mi nem leszünk egerek, és a bűnöst megbüntetjük, ha ön még ezerszer kiáltaná is ellenségének. * * *
