Szabolcsból.
Szabolcsból.
Mult hónap derekán ezer nemzetőrt küldénk Marmarosba az oláhok ellen. Legközelebb Kolos K. Szolnok megyék főispánjai kértek segedelmet. Tehát ismét ezer nemzetőrünk indúlt el Kulosvárra. Középszolnokra nézve pedig f. nov. 6-án tartott bizottmányi ülésünkből Mihályi Gábor korm. biztosnak megíratni rendeltetett, hogy meghagyjuk ugyan rendelkezési jogát csapatunk fölött, de ha teheti, küldjön belőle Szolnokmegyének, mennyit küldhet. És alkalmasint küldend is, mert az ő leveléből hivatalosan értettük, hogy Borsáról az ellenség kiveretett, s Marmarosban kevesb Véderőre van szükség, de annál többet kér erdélyi testvéreink szorongatott helyzete. – A szabolcsiak híre réműléssel tölté el az oláhokat, padig nagyobbrészt csak kaszákkal valának felfegyverezve. Ha e nép fegyverrel kellőkép láttatnék el s gyakoroltatnék, vele csodákat lehetne véghez vinni.
Megyénk az egész újonczilletőségét állítván ki, újonczaink a nekünk rendelt 28-ik zászlóaljba már nem férnek. Már egyszer irt főispánunk, s most ismételve irand a haditanácshoz, s egyúttal a honvédelmi bizottmányhoz is, hogy új zászlóalj alakítása rendeltessék el. Kell ezt mielőbb elrendelni, mert újonczaink, kiket sürgetős parancsok következtében, nyakrafőre kiállítottunk, nem tudnak hova lenni. Kállóban meg nem tartatnak, fizetést nem kapnak, s előbbi élelemmódjoktól elestek; olly tény, mellyből, ha sokáig tart, kellemetlen bajok származhatnak. Aztán az őket illető napi pénzekről ki és kinek fog számolni? Rézsen leszünk. – B
