Debreczen, dec. 7.
Debreczen, dec. 7.
Tegnap Szatmár-németi várostól érkezett sürgöny szerint, Urbán visszavonult Nagy- és Felső-Bánya városoktól Szilágy-csehi felé. Az itt átment horvát foglyok Szatmár felől ismét visszaküldetnek hozzánk; ma vagy holnap megérkeznek. Ugyancsak tegnap egyik nemzetőri kapitányunk Somlyó vidéki táborunkból megérkezvén; kellemetlen érzelmek közt volt kénytelen közgyülésünk – melly előtt jelentést tett – értesülni a felől: miszerint debreczeni rokoninkat a somlyaiak a legközönösebben s mondhatni, igen roszúl fogadták és látták el. Jellemző volt, hogy midőn érkéztöket megtudták a somlyaiak, ki izentek elejökbe, hogy a város alatt várakozzanak kissé: mert nagy törökzenekar jövend eléjök s ennek harsogásai közt vonulandanak be a városba. A mieink várakoznak, csak várakoznak s még sem jön a zenekar. Már setétedni kezdett, s nem győzvén tovább várni a vidító zenére, bementek nemzetőreink a városba, s nemhogy zenekar, de egy istenadta, „éljen” sem fogadá őket. Kabós József alispán szólott hozzájok immel ámmal egy két szót, s mindemellett is harsány „éljennel” üdvözlék a mieink a somlyaiakat, ezek pedig némák maradának, mint a hal. Hasonló lelkesedéssel ment az elszállásolás is. Nem csoda: mert Erdélyhez Somlyó már igen közel van! – 60-i.
