Fejértemplomból.
Fejértemplomból.
– Fejértemplomból, dec. 2-káról a lapunk 138. számában már említett ördöghidi csatának következő részletes leírását vettük: Vetter tábornok parancsánál fogva nov. 30-án a 9-dik honvéd zászlóalj öt százada, egy csapat Hunyadi-huszár és egy csapat szegedi lovas nemzetőr kiindúlt reggeli 6 órakor a Karas vize melletti úgynevezett ördöghidi rácz tábor megtámadására. Az időolly ködös volt, hogy 20 lépésnyire alig lehete látni, és mi fejértemplomiak borzadtunk, midőn 8 óra után már iszonyú ágyúdörgést hallottunk, melly 3/4 10-ig tartott, s bár Maderspach őrnagy erélyességében, és eddig győzhetetlen vörös sapkásainkban határtalan bizodalmunk van, mégis féltünk, hogy az igen erős tábor alig fog bevétethetni; de ime déli fél 12 órakor már szekér szekeret ér, és jő a hír, hogy még a köd, és a ráczok ezreivel, roppant ágyúkkal és elegendő lőszerrel ellátott tábor sem állhat ellent seregeink vitézségének, – és noha csak a 2-dik, 3-dik és 4-dik század vehetett részt a megtámadásban, és noha ágyúink kevés kárt okozhattak, leginkább szúronynyal bevétetett. A rácz csorda a köd által segíttetve megszökött, és 3 ágyú, 1180 ágyútöltéssel, több szekérrel és lőporral együtt a mienk lett. Az ágyúk és szekerek fogattal voltak ellátva.
Ezen csatában leginkább kitünteté magát az oroszlán bátorságú Jekelfalusy István hadnagy, kit méltán a nap hősének lehet nevezni, ő volt az első, kisérve Maléter és Okolicsányi tizedesektől, ki a sánczra fellépett, ő volt, ki a honvédeket a lagerdorfi csatában elesett derék Fáy Gyula hadnagyuk megboszúlására lelkesíté. Igen nagy érdeme van a derék Sándor Kálmán századosnak is, ki századával a már sánczban levő csapatnak segitségére jövén, a győzelmet tökételessé tette.
Fájdalom, hogy a lovasság a köd miatt nem üldözheté a ráczokat, s igy alkalmuk volt még 3 ágyúval elszökhetni. – Mennyi esett el az ellenség közől, nem tudhatni, mert halottjaikat magokkal vivék, vagy 10 mégis ott maradt; közőlünk egy honvéd elesett, másik ugyanaz nap a kórházban meghalt, egy harmadik igen veszélyesen van sebesítve, mindhárom egy 12 fontos ágyúgolyó által találtatott. Ezeken kivűl van még 8 sebesültünk, közöttük az igen derék Madarász őrmester is.
Sajnálatos, hogy a tábor bevétele az ottlevő gunyhók felgyujtása, és az ennek közepén álló kőből faragott diadaloszlop lerombolása után, seregeink visszajöttek, mert ha Palánkára mennek, az elvitt ágyúk is kezünkbe kerülnek, minthogy a megfélemlettek csak éjjel vitték el azokat Pancsovára.
Dec. 1-én jöttek ujpalánkaiak* fejérzászlóval, és megadásukat nyilváníták, mire Maderspach derék parancsnokunk oda néhány századdal kimenvén a palánkaiak és szakalovácziak által az ott levő szinte hatalmas sáncokat behuzatá.
A végvidékben levők, mivel Bács megyében is van Uj-Palánka. – A szerk.
A palánkaiak állítása szerint Bobalics, ha köd nincs, elcsipetik, mert ő maga süté el a 12 fontos ágyúkat, és csak midőn már vitézeink közelébe értek, és ő seregei által elhagyatva látta magát, ugrott fel egy taligára, és a pénztárral együtt elszökött, lovait és butorát honvédeink behozák Fejértemplomba. – –z.
