Nagybánya, dec. 16.
Nagybánya, dec. 16.
A szerencsétlen dézsi visszavonúlás után városunk, a volt gondatlan parancsnok által fedezetlenűl hagyatva, az ármány áldozata leendett, hacsak a körűlmények különös, – reményünket, képzeletünket felűlhaladó – fejlődése által megmentve, törvényes kormányunk védelme alatt fen nem tartatunk. E nem csak édes hazánk szent ügye által lelkesűlt, de helybeli érdekeitől is önvédelemre ösztönzött város jobb szellemű része, Bem tábornokot, mint nemtőjét, szabadítóját, kitelhető szíves szeretettel fogadta, s már jelenléte is eléggé biztosít, hogy jól rendezett, lelkesűlt serege hazánk e nevezetes pontját megvédendi, mit nem olly könnyen játszhatunk ellenünk kezébe, mint némelly tudósítók rólunk feltenni elég szívtelenek voltak. S ez legyen elég feleletűl azon – merjük mondani – kárörvendő vagy bérelt levelezőknek, kik egyesek nem legtisztább érdekéből a közvélemény jó itéletét illy úton megrontani nem írtóznak. – Önök névtelanűl, mint helybeliek tudósítanak, kik önök, nem képzeljük, de hogy helyi körülményeinkkel ismeretlenek, hogy adataik még útczahírek hitelével sem birnak, tétovázás nélkűl állíthatjuk. Sajnos, hogy a nagy közönség az olly áltudósításokat, – millyen péld. e lapok egyik közelebbi számában, de főleg a Pesti Hírlap hiteles (?) magánlevelei – mint positivitásokat hajlandó, s kénytelen elfogadni. Igazolással felhagyunk, reménylvén, hogy a megrendelt hadi vizsgálat a vezérlet czélszerűtlen, vagy talán czélellenies intézkedéseit tisztán fel fogja fedezni. Czáfolatúl szolgáljanak a közzétett tudósítások nagy része, s az osztatlan bizodalmat biró tábornok értesítései. Ő tanúja jelenünknek, tanúja hangúlatunknak, következtetve a múltra, hiszszük, hogy általa a haza s a közvélemény előtt igazolva leszünk.
Helyzetünk jelenleg megnyugtató; Bánfi alezredes mint parancsnok foglalkozik körünkben, intézkedései a legszerencsésebbek, a rend és szigorú fegyelem díszíti újonan rendezett seregünket. Bem tábornok a vidék topographiáját magáévá teendő, kirándulást tett Kővárba.
Az összes nemzetőrség kimozdításával a fegyelmetlenségből következő, csak káros vagyon- s személybátorságot veszélyeztető eredmények idéztetvén elő, e helyett ezután az ifjak, legfölebb 35 évig, s ezek is fegyveresen mozdíttatnak ki, – s minthogy igy alig egy harmada táboroz, a századok által választott tisztek, – kik különben szívesen disserálnak a vitézségről a kandalló mellett – nem kötelesek megjelenni. Ennek üdvös eredménye az, hogy több nemzetőri századból egy mozgó század alakíttatván, ideiglenesen kinevezett tiszteket nyer, kik erélyesebben működvén inkább képesek lesznek a rend és fegyelmet fentartani, mert, hogy e nélkűl a sereg merő zavarék, melly mind maga, mind mások rontására, mind az ügynek ártalmára van, a dézsi táborozás előtt, s után a nemzetőrség nagy része példájából sajnosan tapasztaltuk.
Az oláhság lehangoltan magát a sorsra bízza, miután Urbánban csalatkozott, benne egy szabadítót képzett, holott a legnagyobb zsarnoki elnyomatást kénytelen tőle szenvedni. Orbán kővári dúlásaiban a megyei levéltárt is lángok martalékává tette, melly barbar tettekor császári névtől elfogúlt, s külön magyarokon uralkodó nemzetiségökkel fanatisált románok egy része őt mint bűneikért érdemlett isteni bűntetés végrehajtóját képzelék, s kezdenek kiábrándúlni, és a hitegetést megvetni. A vidéken jelenleg írtózatos anarchia van. Urbán a megyei börtönből minden foglyot szabadon bocsátott, kik e rájuk nézve arany korszakban, rablásokat követnek el. Ezek miatt a kőváriak józanabbjai óhajtják a törvényes hatóság mielőbbi visszaállítását.
Jelenleg egy Frink Ignácz nevű irástudó kocsmahős, mint Urbán által kinevezett cs. kir. biztos működik a vidékben. – Vizsgálatait a kisnyiresi fogadó ivószobájában tartja hozzá hasonlók körében, eddig csak őrállókról rendelkezett, s némi elfugatásokat rendelt, de rendeléseinek több helyütt nem engedelmeskedtek. A nép irtózik az illy ügyetlen, tudatlan, alacsony jellemű emberek kormányától, s nem képes felfogni, hogy ez csak olcsóbb kiadása azon felséges kormányzásnak, mellyért küzdeni, életét is feláldozni pár nap előtt nem vonakodott. – R. L.
