Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Ismét szép történettel szolgálhatunk fővárosunk zajos életéből, melly méltó a’ kikürtölésre. Adjuk pedig azon jámborok kedvéért, kik a’ történeten tán jó akaratból meg fognak botránkozni; mert azok előtt, kiktől ezt követelni lehetne, illyesmi régen megszünt botrány lenni. Egy itteni nagykerekedő fia, apja nevében nyolczszáz pengő forint házbért fizet le a’ házbirtokos mindenesének, N. N. ügyvédnek, rendes nyugtatvány mellett. Történt, hogy a’ kereskedő pár hétre elutazott, ’s azalatt ügynöke, bevégezni kivánván hónapi számadásait, kéri az ifju embertől a’ nyugtatványt, mit ez mindenütt keres, de sehol sem talál meg. Az ügynök, ismervén főnökének pénzbeli dolgokban szigorú pontosságát, nem tud más módot, mint a’ házmindenestől uj nyugtatványt kérni; mire az ifju ember elmegy az emlitett ügyvédhez, ’s őszintén előadván a’ történteket, kér tőle uj nyugtatványt. Milly nagy volt azonban csudálkozása, midőn mindenes uram nemcsak a’ házbér átvételét szemtelenül tagadja, hanem az ifju embert még csalárdnak és őrültnek is nevezi, sőt midőn később az ügynök békés uton probálná elintézni a’ dolgot, törvény elibe idézéssel is fenyegetőzik. Mit volt tenni, mint a’ dolgot a’ kereskedő hazaérkezéseig elhalasztani. E’ napokban a’ kereskedő visszajött, és fia méltó indignátióval beszéli el 593a’ rút dolgot; de milly fölötte meg volt lepetve, midőn apja kijelenté, hogy a’ nyugtatványt, mielőtt a’ kocsiba szállt volna, fiától átvette légyen, ’s azt jelenleg is levéltárczájában tartja. Mit mondanak e’ szép történethez tisztelt olvasónk? Mint halljuk, a’ mindenest idéztetni akarják, ugyan hagyják abban... az illy alávaló fogásoknak is meg vannak hátulsó ajtócskái, mellyeket a’ járt ösvény miatt még nem is kell sokáig keresni. – A’ pestvárosi éji boltőrök, számmal ötvenen, előljárójuk Boehm István lelkes felszólítására ötven gyermekkórházi nyereménysorsokat vettek, ollyformán, hogy azok árát három hónap alatt, hónaponkint egyegy huszasával, lefizetendik. Ime milly szép példája ez az irgalmasságnak a’ szegényebb sorsú embereknél, kik inkább, mint sok szerencseáldottabbak, meggyőződvén a’ nevezett intézetnek azon jótékony hatásáról, melly főkép, sőt egyedül a’ szegényebb osztálybeliek javára van irányozva, áldozó készséggel teszik le fáradalmasan szerzett filléröket a’ szenvedő emberiség oltárára. Vajha ezen szép és az áldozók viszonyait tekintve, kétszeres magasztalásra méltó lett több testületeknél is ösztönt ébresztene az irgalmasságra. Nincs olly gazdag kamat, mint mellyet az irgalmasság nyujt; nincs megnyugtatóbb öntudat annál, hogy szenvedő embertársaink baján csekély tehetségünk szerint segítettünk. – Értesíttettünk, hogy Weninger Anna, szül. Zámbelly asszonyság leánynevelő-intézetében folyó hó elején a’ nyilvános próbatétek bevégeztettek, és az oktatás ezen sok év óta dicséretesen fenálló intézetben tovább is folytattatik*. – Megjelent: A’ XIX-ik század gyógyászatja.’ Korszerű értekezés tudományos és polgári tekintetben, Hanka Antaltól. Ára 15 kr. p. p. – Továbbá: „Zsenge mutatványok nehány költészet tanulótól a’ pesti kegyes iskolákban.” Egy ujabb kedves virág ez, a’ közoktatás azon termékeny fájáról, melly körüli gondos kertészkedésével a’ kegyes szerzet honunknak hálás elismerését rég kiérdemlé. A’ kegyes szerzet pesti gymnasiumának a’ lefolyt évben 652 tanitványa volt. – Különös figyelembe ajánljuk Melczer Lajosnak az ágost. hitvallásuak pesti gymnasiumában a’ nyelvtani osztály tanitojának: „Magyar és Német Szó- és Mondottan”át. A’ könyvecske ugy van szerkesztve, hogy magyarul tanuló német ifjaknak ’s németül tanuló magyaroknak is hasznos gyakorlati kézikönyvül szolgálhasson: Ára 20 pengő kr. – Ismét szerencsétlenség történt a’ nemzeti uszóiskolában. Alig mult el egy év K. szomorú halála óta, ’s már ujabb eset, melly ha nem is akarjuk az intézet felvigyázóit lanyhaságról vádolni, őket meg is óvakodóbakká tehetné, hogy tanitványaikat inkább a’ rendes, mint bravour-uszásra tanítsák, melly nem csak egészséget ront, hanem, minek ismét szomorú példáját értük, életveszedelmes is. P. pesti harminczadhivatali irnok mult csütörtökön magát kitüntetni akarván, a’ harmadik fokozatról leugrott, ’s itt véletlenül összeütközvén egyik ismerősével, ezt pillanatnyira lenyomta,’s oldalát megsérté, maga pedig – hihetőleg guta által megüttetvén – többé nem jött fel a’ víz szinére. Az uszómesterek tréfának vélván a’ dolgot, darab ideig nem határozhatták el magokat a’ lemerült szerencsétlen keresésére, később a’ legszorgalmasb kutatás után sem lehetett többé reá akadni.
Ezekre a’ nyilvános próbalétekre meg kell jegyeznünk, miképen nyilvános próbatét jobb ugyan, sokkal jobb, mint titkos próbalét: de egyik ugy mint másik könnyen hiú haszontalan mystificatióvá lehet, hacsak akkint nem intéztetik, hogy váratlanul lepjen meg tanítót ‘s tanitványokat. – Egyébiránt meg kell vallanunk, hogy nézetünk szerint kivált a’ leánynevelésnek legszebb, legmalasztosabb része az, mellybeni előmenetelt exameneken nem lehet elrecitálni, ‘s ez a’ kedély, az erkölcs, a’ szelid asszonyiság, ‘s honnak és nemzetiségnek asszonyiasan hő szerelme. – – – Leánynevelő-intézetekről szólva el nem titkolhatjuk abbeli megbotránkozásunkat, mellyet már több ízben, de legközelebb is érezénk azon tény fölött, minő ármányos módokkal ügyekeznek némellyek egy vagy más nevelő-intézet rivalitasát megbuktatni. Ugyan nem fértek meg isten tág ege alatt egymás mellett? – Versenyezzetek, vélekedjetek, de ne viseljetek egymás ellen háboroút Erkölcs, tehetség, gond, és szerény, csendes, magába vonult, nem kérkednő ügyesség nemesebb fegyver a’ vetélkedésre, mint a’ pletyka – ezt higyétek el. – Legyen most ennyi elég, és szolgáljon figyelmeztető jelül, hogy – mint a’ nyilvánosság egyik organumának kezelőihez illik – ébren vagyunk, – ‘s valamint a’ bünt, kicsapongást, visszaélést, sőt nevelés dolgában még csak a’ gondatlanságot is megrovatlanul soha sem hagyandjuk, ugy a’ rágalmazott ártatlanságot, ármányos pletykák áldozatává esni – a’ mennyire csekély erőnktől telik – bizony hasonlón nem engedendjük. – Szerk.
