3
3
Úgy látszik, Pipacs Pista és bandája játékával meg volt elégedve a vidéki földesuraság, mert ezzel a szóval búcsúzott az Operától:
– Nem árt, ha itt megtanulják, hogy nálunk is tudnak egy kicsit muzsikálni, nem ők találták ki a baktertojást – mondta Gyuri úr a néma épületnek hátat fordítva, miután azon nem nyílott ki egyetlen ablak sem (pedig tán illett volna, hogy az erkélyen megjelenjen egy uszályos ruházatú énekesnő, aki legalább a legyezőjével köszönetet intene a szerenádért. De Pesten sohase tanulják meg az illemszabályokat).
– Most pedig vezess bennünket, Lucifer, a magyar királyi Akadémiához, miután járatlanok vagyunk a városban. Ott akarjuk tiszteletünket tenni.
A hordár elindult, és háromszor-négyszer körülvezette a társaságot az Operaházat környékező mellékutcákban, végül az Operaház hátsó frontjánál állapodott meg.
– A magyar királyi Akadémia – mondta, és megemelte a sapkáját. Gyuri úr szemügyre vette az épületet.
– Ez az a híres, amely azokat a mindenféle szabályokat hozza, amelyekről az egész ország veszekszik? Nem is látszik ki belőle! No, Pista, most egyet a javából!
Pipacsnak nem kellett kétszer mondani a rendelkezést. Csak éppen a hegedűjét stimmelte fel nagyon halkan, hogy odabent meg ne hallják előre az éjjeli zenéléshez való készülődést, mert az ilyesmi elrontja a hatást. Stimmelés közben összeráncolta a homlokát, mert tudós embereknek készült tudományát bemutatni. Végre is ez a nóta jutott eszébe:
Elmegyek a templom előtt…
Papos nóta. Nem lehet ellene kifogása a főtisztelendő akadémikus uraknak.244
Gyuri úr nyilvánvaló helyeslésével találkozott a nóta, mert néhányszor belezümmögött, mintha azt akarná megértetni az odabent lévőkkel, hogy ő az a bizonyos, aki a nótákat rendeli az akadémikus urak tiszteletére.
De bármiként igyekezett Pipacs megfelelő érzelmeket vegyíteni a zenélésbe, bárhogy rugdosta lábával a bóbiskoló nagybőgőst, Gyuri úr hiába eresztette ki hangját annál a nótarésznél, amely szerint:
Nékem is volt imádságom, boldogságom, reménységem…
A ház csendes maradt, egyetlen tudós se dugta ki az ablakon bagolyfejét, hogy megköszönje a megtiszteltetést.
Pedig elég messziről jöttek utasaink, hogy az Akadémiának hódolatukat bemutassák.
– Bizonyára másként alakult volna ki helyzetünk, ha az akadémikusnékat kerestük volna fel – vélekedett a hordár, akinek volt magához való esze.
– Egyszer Palicson láttam egy akadémikusnét. Rövid haja volt, és télen a hölgyzenekar élén működött, mert akadémiát végzett – mond Gyuri úr akadémikus emlékei között keresgélve.
Végre is észrevette magát, hogy egy közönséges hordárnak mondja el emlékeit, ugyanezért nyomban gorombaságra fogta a dolgot.
– Most pedig, Lucifer, vezess a magyar királyi tőzsdéhez, hogy kifejezzem köszönetemet a nyolcforintos búzaárért, amely éppen a legjobbkor jött.
