ág
ág főnév -at, -a
1. A fa törzséből kinőtt nagyobb, vastagabb, erősebb hajtás (2a). A fa gyökere, törzse v. dereka, ágai, levelei; egyenes, görbe, görcsös, vastag, vékony, csupasz, lombos, száraz, termő ág; az ágak csúcsa, (népies) hónalja, töve, vége. Levél se mozdul az ágon. A diófa ágára hintát szerelt. A mókus ágról ágra ugrált. A körtefa ágai roskadoznak a terméstől. A szél ingatja a fa ágait. Szóláshasonlat(ok): él, mint ® madár az ágon. Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig űltök, csüggedt madarak? (Tompa Mihály) Fölötted egy almafa ága, | szirmok hullnak a szádra. (Radnóti Miklós) || a. Fás növény (bokor, cserje) tövéből v. szárából kinőtt ilyen hajtás (2a). A galagonya, a mogyoróbokor ágai; a vadrózsa tüskés ága. Letört egy virágos ágat. Ring ezer ág a sok orgonafán. (Tóth Árpád)
2. Tárgynak, eszköznek ehhez hasonlóan kiálló, kinyúló része, nyúlványa. Az agancs ágai; a grófi korona kilenc ága; a villa három ága. [Az agancsnak] azért tört szarva könnyen, Mert alul nő új kis ág. (Arany János) Főúri koronáik ágai Szerint becsülte udvaroncait. (Vajda János) || a. Építménynek, nagyobb térbeli emberi v. természeti alkotásnak kiágazása, nyúlványa; szárny (IV. 1). A barlang egyik ága; a futóárok rövidebb ága; a palota déli ága. Kolompol | Kis-Kunságnak száz kövér gulyája; Deleléskor hosszu gémü kútnál Széles vályu kettős ága várja. (Petőfi Sándor) || b. Több hasonló részből egybefonódó, egységbe olvadó tárgynak, dolognak alkotórésze, szála. A hajfonat, a kötél, az ostor egyik ága. Kibontva [hajának] többszörös fonadékát, éjszakára hármas ágra kezdé azt újra fonni. (Jókai Mór)
3. Folyóvíznek az a kezdeti szakasza, amely más folyóvízzel v. folyókkal nagyobb folyóvá, folyammá egyesül. A Tisza két ágból ered. A Hármas-Körös három ágból egyesül. || a. Útjában két v. több mederbe szétváló folyóvíznek egyik kiágazása v. medre, amely rendsz. egyesül a többivel v. vhova torkollik. A folyó holt ága. A Tisza egyik holt ágában fürödtünk. A Duna szentendrei és váci ága közrefogja a Szentendrei-szigetet. A Nílus több ágban ömlik a tengerbe. A vizek árja Két külön ágra szakad. (Vörösmarty Mihály) Nem lesz nagy köze a két hadnak, Mint folyam két ága, társ módra haladnak. (Arany János)
4. (átvitt értelemben) <Vmely folyamatban> az egyik különváló, a többivel párhuzamosan folyó rész; főleg elbeszélő v. drámai mű bonyolultabb cselekményének önálló, de a mű egységébe beolvadó eseménysora. A falu jegyzője cselekményének egyik ága Viola története. A beszélgetés, a vita több ágra szakadt. Ez csak egyik ága volt tervének. (Jósika Miklós)
5. (rendsz. határozóragos alakban) (átvitt értelemben) Közös őstől való eredeten alapuló vérségi kapcsolat, vérrokonság; rokonsági, származási vonal, leszármazás. Anyai, apai ágon (rokonok): anyjuk, apjuk családja révén, anyai, apai részről r.; vkinek ® egyenes ágon (való) leszármazottja, rokona; ® felmenő, ® lemenő ágon (rokonok). Toldit az udvarnál mégis sohse látom; Rokonom pedig ő, az anyai ágon. (Arany János) Azt hiszem, az az ág, amelyikből én sarjadtam, mindig rabszolga volt. (Móra Ferenc)
6. (átvitt értelemben) Vmely ismeretanyagnak v. fogalomkörnek, rendszernek egyik területe, egy része; vmely tevékenységnek egy faj(táj)a; ágazat (3). Foglalkozási, igazgatási, kereseti, termelési ág; az állattenyésztés, a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, a közélet, a népgazdaság, a sport, a udomány ágai; a sportnak legtöbb ágában jártas; érdeklődése, munkássága kiterjed a nyelvtudomány minden ágára. A mű felöleli a költészet valamennyi ágát. A miniszterek … vezetik az államigazgatásnak feladatkörükbe tartozó ágait. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. (átvitt értelemben, régies, ritka) Fejezet, ágazat (3a); tétel. Első ága volt a hitnek … Hogy minden termék tizedét A papoknak adják. (Arany János)
Szólás(ok): (tájszó) kiverte az ág a szemét: a) vkit megtört az élet; b) <használati tárgy> tönkrement, elnyűtt; zöld ágra vergődik: boldogul; ld. még ész. Közmondás(ok): (régies) Szegény embert még az ág is húzza: a szegény emberre minden baj rászakad, minden ellene van.
Szóösszetétel(ek): 1. ágrész; ágvitorla; 2. borág; bujtóág; faág; fenyőág; férfiág; fiág; folyóág; főág; iparág; leányág; mellékág; nőág; olajág; oldalág; oltóág; pálmaág; sportág; termőág; tudományág; üzletág.
ágacska; ágatlan; ágú.
