ahol [1]
ahol [1] határozószó, vonatkozó (kötőszóként) (rendsz. a főmondatbeli ott v. más helyhatározóval kapcs. v. anélkül)
1. A vele kapcsolt mellékmondatban megjelölt helyen; amely helyen. Ott, ahol; arra, ahol; onnan, ahol. Oda megyek, ahol szívesen látnak. Ahol jártunk, szép erdők voltak. [Hol jártatok?] – Ahol a múltkor. [Hova megyünk?] – Ahol tegnap voltunk. Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg Volt terítve. (Petőfi Sándor) –11 (ritka) <főmondat nélküli mellékmondatban, felkiáltó értelemben.> Ahol én már ebben az ügyben megfordultam! De hiába. –12 <Helyet jelentő olyan főnévvel kapcs., amelynek nincs helyhat ragja amelyben, amelyen stb. helyett.> A ház, ahol lakik; a hegy, ahol a vár áll. A vidék, ahol jártunk, kopár volt. Ez a hajlék … idegen porta lesz, ahol semmi keresete többé. (Tolnai Lajos) A fölséges panoráma helyett … Szécsény ugrott ki, a kis sárga házikó, ahol éltek. (Mikszáth Kálmán) || a. (főleg irodalmi nyelvben) <Mellérendelt mondatbeli mutató határozószó szerepéhez hasonlóan:> (s) ott, ott (pedig). Bevitték egy másik irodába, ahol két altiszt poros aktákat rendezgetett. (Hunyady Sándor)
2. <A főmondatbeli utaló szóval kifejezett v. csak hozzáértett összességre utalva, gyak. csak szóval nyomósítva:> amilyen sok helyen; akárhol. Ahol éri ¬. Mindenütt, ahol (csak) megfordul, szívesen látják. Ahol állok, ahol megyek, Mindenkor csak feléd nézek. (Kisfaludy Károly)
3.* Amely időben, amikor.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
