állapothatározó
állapothatározó főnév (nyelvtudomány)
1. Szűk. ért. a határozóknak az a faja, ill. az a szó v. szócsoport, amely az alanynak v. a tárgynak állapotát fejezi ki (pl. fiam betegen fekszik). Az állapothatározó „hogyan?”, „milyen állapotban?” kérdésre felel.
2. Tág. ért. a határozóknak az a csoportja, ill. az a szó v. szókapcsolat, amely az alanynak v. tárgynak állapotát v. állapotának változását, vmely állapotba való jutását fejezi ki (pl. jókedvében nevetett; a madarat röptében lőtte le; nagy bajba jutott; nagy bajból lábolt ki).
állapothatározói; állapothatározós.
