arcpirító
arcpirító melléknév, (régies) orcapirító
Olyan <megnyilatkozás, tett, viselkedés>, amely durvaságával, szemérmetlenségével v. megalázó voltával annyira felháborít, oly szégyent okoz, hogy arcunk belepirul. Arcpirító beszéd, gorombaság. Arcpirító szégyenérzet vett erőt rajta. (Herczeg Ferenc) Az apa ingerülten elfordult. Szégyelte, hogy hallotta azt, … ami sok keserves csalódást, arcpirító fölsülést okozott neki. (Kosztolányi Dezső)
