asztalvég
asztalvég főnév
1. <Terített asztalnál> az asztalfőtől legtávolabbi, rendsz. rangban legutolsó hely. Asztalvégre ültették. Az asztalfőt Törökné foglalta el, az asztalvéget meg Bálint úr. (Gárdonyi Géza)
2. Az asztalnak (1) vmelyik sarka, vége. Nem jöttem üres marokkal, – s eközben egy zacskót tett le az asztalvégre. (Vas Gereben)
asztalvégi.
