beforr
beforr ige
1. tárgyatlan <Élő testen támadt sérülés> összenő, meggyógyul. Beforrt a vágás helye. Heggel forrt be a seb. Én is az ő átkát vivém kolostorba, Ha szívemen e seb valaha beforrna. (Arany János) || a. tárgyas (ritka) Beforrja a sebet: <fa> sérülésén új szövet fejlődik. A fa még be is forrta a sebet őszig. (Jókai Mór) || b. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Beforr vmibe: összenő, egyesül vmivel. Egy-egy idegen család teljesen beforr a magyar testbe. (Mikszáth Kálmán) || c. tárgyatlan (ritka) <Torok> összeszorul, úgyhogy megakad benne a szó. Oh e titok …! – Úgy érzem, hogy torkom beforr, mielőtt kimondom. (Petőfi Sándor)
2. tárgyatlan (tájszó) <Lekvár> főzés, forrás következtében sűrűvé válik, besűrűsödik. Vedd le a lekvárt a tűzről, már egészen beforrt.
Szólás(ok): ld. ebcsont.
beforrad; beforrás; beforrott v. beforrt.
