beláthatatlan
beláthatatlan [e] melléknév -ul, -abb, (régies, irodalmi nyelvben) beláthatlan
1. Olyan, amelyet nem lehet belátni (2); óriási kiterjedésű, végeláthatatlan, végtelen. Beláthatatlan magasság, pusztaság, rengeteg, síkság; beláthatatlan sorokban hullámzik a tömeg. A dzsungel beláthatatlan szövevényében nehezen hatoltak előre. Társzekerek, ágyúk beláthatatlan sora követte a fényes hadsereget. (Jókai Mór) Köröskörül mérhetetlen, beláthatatlan síkság. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Olyan <tényállás, helyzet, állapot>, amelybe szövevényes, bonyolult volta miatt nem lehet belátni (3); előre nem látható, kiszámíthatatlan, felmérhetetlen. Ez a lépés beláthatatlan következményekkel jár.
3. (túlzó) Elképzelhetetlenül nagy, óriási. A csatorna megépítésének beláthatatlan jelentősége lesz. Beláthatatlan nehézségek várhatnak még rá. Fiamat beláthatlan veszélyektől … mentené meg. (Kemény Zsigmond)
beláthatatlanság.
