beleszédül
beleszédül tárgyatlan ige
1. Vmely mélység v. örvény felett elszédülve, beleesik. Beleszédült a szakadékba. Öt emelet magasságából beleszédült a mélységbe. Ne nézz le a kútba, mert beleszédülsz! Vigyázz, hogy bele ne szédülj, mikor ezen a hídon átkullogsz. (Jókai Mór) Ott állt … a gyerek az apja mellett egészen, mikor előrehajolt és beleszédült a vízbe. (Tömörkény István)
2. (ritka) Beleszédül (vmibe): a fejére kapott ütéstől elszédül, megtántorodik. Olyan pofont kapsz, hogy beleszédülsz!
3. (átvitt értelemben) Beleszédül vmibe: vmely kínos élménytől hirtelen lesújtva v. vmely nehéz helyzettől szorongatva elveszti lelki egyensúlyát, önuralmát. Beleszédült a rossz hírbe, a veszteségébe. No ez aztán olyan vágás volt, hogy beleszédült, … mert a rossz világ azt pletykázta, hogy valamikor közönséges pesztonka volt. (Mikszáth Kálmán) Még vasúti jegyre valója sem volt, valósággal beleszédült a reménytelenségbe. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben, választékos) Beleszédül (vmibe): vmely szokatlanul nagy gondolatnak v. rendkívül nagy arányú tervnek hallatára egy pillanatra elveszti gondolkodásának biztosságát; belekábul. Beleszédült az előtte álló feladatba. Beleszédült a világ végtelenségének gondolatába. Nagy dolgokat mondsz, szédülök belé. (Madách Imre)
5. (átvitt értelemben, bizalmas) Beleszédül vkibe: erősen beleszeret. Beleszédült a szomszédék lányába.
beleszédülés; beleszédülő; beleszédült.
