berukkol
berukkol tárgyatlan ige
1. (bizalmas, elavulóban) <Vmely katonai alakulathoz v. vmelyik laktanyába> bevonul, megkezdi katonai szolgálatát. Október elsején berukkolt a tüzérséghez. Vitéz kapitány uram, berukkolok a regementhez. (Vas Gereben) Újságíró voltam. Jóformán a redakcióból rukkoltam be az ezredhez. (Hunyady Sándor)
2. (régies) <Ellenséges területre> haderővel bevonul. A németek Párisba berukkolnak. (Jókai Mór)
3. (népies, bizalmas) Feltűnést keltve v. sokadmagával (be)megy vhová. Barátom iastul-fiastul berukkolt hozzám. Az lesz az igazi földesúr, aki majd … négyes fehér medvefogattal rukkol be a karcagi vásárra! (Jókai Mór)
berukkolás; berukkoló; berukkolt; berukkoltat.
