biggyeszt
biggyeszt [e] tárgyas ige -ett, ..esszen [ë, e-ë]; -eni [e]
1. Ajkát biggyeszti: kedvetlenül, megvetőleg, fitymálva kitolja a. A hercegleány dacosan biggyeszté ajkait. (Kemény Zsigmond) Gúnyosan, tréfásan biggyesztette a száját. (Krúdy Gyula)
2. (bizalmas, kissé gúnyos) Vmit vhová biggyeszt: rendsz. kisebb, könnyebb tárgyat fontoskodva, fitogtatva, lazán vhová akaszt, vhová erősít. Az érmet a győztes mellére biggyesztette. Orrára pápaszemet biggyesztett. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) <Ehhez hasonló módon vminek kiegészítéséül, díszéül v. helyesbítéséül> tesz, kapcsol, fűz vmit vmihez. Csúfondáros jelzőt biggyesztettek a neve elé. Az a szokása, hogy ceruzával minden bekezdés végére megjegyzést biggyeszt. Nem biggyeszthetek mottót a szakaszok fölibe, mint pap a textust. (Arany János)
Igekötős igék: elbiggyeszt; kibiggyeszt; lebiggyeszt; odabiggyeszt.
biggyesztés; biggyesztett; biggyeszthető; biggyesztő.
