borravaló
borravaló főnév
Hivatásszerű, de személyes szolgálatért, a rendes járandóságán kívül vkinek juttatott, rendsz. kisebb pénzösszeg. Borravalót ad, osztogat. Borravalót adtak a borbélysegédnek, hordárnak, kocsisnak, pincérnek, postásnak, taxisofőrnek. Az öntudatos dolgozók borravalót nem fogadnak el. Szóláshasonlat(ok): (bizalmas, gyak. tréfás) lemarad, mint a borravaló: véglegesen v. nagyon l. Borravalót ígért a kocsisnak, hogy minél gyorsabban hajtson. (Kosztolányi Dezső) Szidta a fizetőpincért, aki borravalót fogad el azért a ténykedésért, hogy fizetni hagy magának. (Babits Mihály)
borravalós.
