búcsú [2]
búcsú [2] [ú-ú v. ú-u] főnév -t, -ja (vallásügy)
1. <A római katolikus egyházban> a bűnökért járó tisztítóhelyi büntetés elengedése a gyónás után végzett bizonyos vallási cselekmények ellenében. Száznapi búcsú: száznapi purgatóriumi büntetés elengedése; teljes búcsú; búcsút engedélyez, hirdet (a pápa); búcsút nyer.
2. Vmely templom v. egyházközség védőszentjének v. a templom fölszentelésének emlékünnepe. Józsefvárosi búcsú; búcsú van a faluban; búcsúra megy. November 11-kén … [volt] a búcsú vagyis egyház felszentelésének ünnepe. (Táncsics Mihály) A tanyáról jött Tandari Valér | Öreg szülékkel a nagy búcsúra. (Juhász Gyula) || a. Az ezzel kapcs. zajos szórakozás, mulatozás, lakmározás. Falusi búcsú; búcsúba megy; búcsúban járt, volt. Voltak a búcsúban mézeskalácsosok, volt körhinta, céllövés. Ezer és ezer … ócskasága van: kalapács, esernyőváz, … sőt egy hinta is, amin búcsúkor szoktak hintázni. (Gelléri Andor Endre)
3. Hívek tömeges zarándoklata templomi búcsúra [2] (2) v. zarándokhelyre. A celli búcsú; (átvitt értelemben) búcsút jár vhova v. vkihez: tömegesen fölkeres vkit, vmit. A vidéki betegek búcsút járnak hozzá. (Jósika Miklós) A … nép a papjával, zászlóival búcsút jár a szőlőt védő szent tiszteletére. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): búcsúajándék; búcsúének; búcsúhely; búcsúnap.
búcsúi.
