diadalordítás
diadalordítás [l-o] főnév
Vmely győzelmet, diadalt fogadó, üdvözlő v. kísérő ujjongó ordítás. A győztes ostromló sereg diadalordítása. A nézők tízezrei diadalordításban törtek ki. A diadalordítás egyszerre halálkiáltássá válik. (Jókai Mór) Kitűzi a zászlót. Lenn a török had viharos diadalordítása üdvözli. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Vmely örvendetes v. mulatságos eseményt fogadó v. kísérő ordítás mint tetszésnyilvánítás. Vilit az osztályban diadalordítás fogadta. Ez nemcsak önérzetes viselkedésének szólt, hanem főképp annak, hogy lenyíratkozott. (Kosztolányi Dezső)
