döfköd
döfköd ige -tem [e] -ött, -jön
1. tárgyas <Állat> szarvával többször egymás után megdöf vkit, vmit. A kosok dühösen döfködték egymást.
2. tárgyas <Hegyes tárggyal> többször egymás után megbök vmit. Botjával döfködi a földet. || a. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) Többször egymásután szúr vhova. Görbe botjával nagyokat döfköd a padozatra. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyas <Könyökével, öklével, ujjával> lökdös, taszigál vkit, vmit. Ne döfködj már annyit! A siket Prakovszky bosszúsan döfködi jobbra-balra a parasztságot. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: beledöfköd; megdöfköd; összedöfköd.
döfködés; döfködő.
