eleblábol
eleblábol [e-e v. e-ë; l-e] tárgyatlan ige -t, -jon (népies)
Megvert kutya módjára lopva elsompolyog; elkotródik. Csendesen eleblábolt. Az első bokor zörrenésére el fog eblábolni világtalan világig. (Petőfi Sándor) Maga … azalatt a … pajtásaival eleblábol Erdélybe. (Jókai Mór)
