elijeszt
elijeszt [l-i] tárgyas ige
1. Ijesztéssel hirtelen távozásra v. távolmaradásra késztet vkit, vmit. A kutyaugatás elijeszti a házalókat. Az előszobából behallatszó kulcszörgés elijesztette a betörőket. Elijeszti a varjakat a vetésről. || a. (átvitt értelemben, ritka) Elriaszt, visszariaszt. Ez a széles szájú, teli torkú vad hahota bennünket már elijeszt, s nem hat nevető idegeinkre. (Ambrus Zoltán)
2. (átvitt értelemben) Elijeszt vkit vmitől: vmely vállalkozás nehézségeit v. veszélyeit úgy festi le vki előtt, hogy az nem mer hozzáfogni, lemond róla. Elijesztették a lakáscserétől, a nősüléstől, az utazástól, a vizsgázástól. Menyust elijesztettem a további levelezéstől. (Mikszáth Kálmán)
3. (ritka) Nagyon megijeszt. Egészen elijesztettél! Nem érdemeltem, Hogy így szorongass, és így elijessz. (Vörösmarty Mihály)
elijesztés; elijesztett; elijesztget; elijesztő.
