elmaradoz
elmaradoz tárgyatlan ige -ott, -zon elmaradozik
1. <A vele együtt haladó(k)tól> többször, gyakran hátramarad, elmarad; lemaradozik. Elmaradoz a csapattól. Ne maradozz el tőlünk! Ne maradozz el mellőlem! Mindenütt nyomában fogok járni, s ha szükség lesz reá, el is maradozok. (Vörösmarty Mihály) Énokra szól, akit kézen fogva vezet a sokaságban. – Ugyan ne maradozz el mindig. (Tömörkény István) || a. (rendsz. többes számban) <Több személy vmely csoporttól v. vki mellől> egymás után hátramarad. Lassanként elmaradoztak az emberei. Mit gondol ön, mennyi maradozott el tőlünk, mióta Komáromot elhagytuk? (Jókai Mór) Szorongva látta, hogy társai el-elmaradoznak. (Mikszáth Kálmán)
2. <Vmely irányban haladó ember, állat, jármű mögött a tájnak egy-egy része, egy-egy ott lévő tárgy> egymás után sorban elmarad. Lassanként elmaradoztak az út mentén szétszórt házak. Bérc, havas ormok mind, mind elmaradoznak utánok. (Arany János) Rendre elmaradoztak a tulipános kapujú házacskák. (Mikszáth Kálmán)
3. Többször távol marad vhonnan. Elmaradoz az előadásokról; elmaradoz hazulról.
4. (csak többes számban) <Eddigi látogatók, barátok> vmely helyre egyre ritkábban járnak, s egyre többen maradnak el közülük. Legénykori barátai elmaradoztak. Udvarlói kezdenek elmaradozni tőle. (Jókai Mór) [A hitelezők] elmaradoztak apránként, mint a darazsak az elvirágzott fától. (Mikszáth Kálmán)
elmaradozás; elmaradozgat; elmaradozó.
