elvan
elvan tárgyatlan ige
Huzamosabb ideig nyugodtan marad, meg tud lenni vhol v. vmilyen állapotban. Elvan vmi nélkül: nem érzi hiányát; nélkülözni tudja. Pénz nélkül is elvan. Nem tud ellenni ital nélkül. Tíz évig is elvan egy tanyán. Hogy leszel el a világon asszony nélkül? (Mikszáth Kálmán) Így aztán csak elvagyunk, nyugodtan nézünk a jövő elé. (Móra Ferenc) Én gondoskodom róla. Nálam ellehet holtáig. (Móricz Zsigmond) || a. Megvan valahogy. [Az öreg hogy érzi magát?] – Elvan csendesen. Egy pár hétig csak elvolt ez így. (Mikszáth Kálmán) || b. Egy bizonyos ideig baj nélkül, csendben, nyugodtan van. Jól elvan vkivel, vmivel. A gyermek jól elvan a kocsijában. [A gyermekek] elvannak … játékszereikkel. (Jókai Mór) Otthon egy jó kemence volt s annak a karjába be lehetett pakkolni a kis öccsöket s azok ott elvoltak. (Móricz Zsigmond)
Vö.: el (2).
