fehér
fehér [e] melléknév és főnév, (népies, régies) fejér [e]
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan színű, mint a frissen hullott, tiszta hó. Fehér abrosz, fal, ing, papír, rózsa, zsebkendő; fehér karkötő ←; tiszta fehér ruhába öltözött. Szóláshasonlat(ok): fehér, mint a ® hó. A végtelen fehér szemfedőn, mely a földet takarja, meglátszik, ahol a nyúl lábnyoma kicsipkézte. (Mikszáth Kálmán) Némán lefekszem a fehér, nagy ágyba. (Kosztolányi Dezső) || a. (katonaság) Megadásra, fegyverletételre v. tárgyalásra való készség jeleként felmutatott ilyen színű <zászló, kendő>. Kitűzi a fehér zászlót; fehér kendőt lobogtat. Hogy féltek a haláltól, … hogy várták a kegyelmet, mint nézték, hogy nem jön-e a fehér zászló! (Jókai Mór) || b. Ősz <bajusz, haj, szakáll, szemöldök>. Fehér hajú, szakállú. [A hold] rápiroslott a fejedelem fáradtan lecsüggesztett fehér fejére. (Móra Ferenc) || c. Hóval fedett; havas. Fehér táj; fehér karácsony; olyan k., amikor hó borítja a tájat. Szép fehér világ volt odakünn. Millió gyémánttű csillogott a fákon s a vakító fehér bunda alatt aludott a föld. (Mikszáth Kálmán) || d. Fehér asztal: közös étkezésre szolgáló, terített a.; fehér asztalnál v. fehér asztal mellett: meghitt bizalmas körben, nem hivatalosan. Fehér asztalnál néha jólesik egy-két szót a magánéletünkről is beszélgetni. (Krúdy Gyula) || e. (politika) Fehér könyv: diplomáciai okmányok gyűjteménye, amelyet vmely kormány ad ki álláspontjának, magatartásának, eljárásának igazolására. || f. (sport) Fehér sport: a tenisz, amelyet rendsz. fehér ruhában játszanak. || g. Fehér vérsejt: színtelen, maggal bíró sejt a vérben, amely az idegen anyagok ártalmatlanná tételére szolgál.
2. A hozzá hasonló, ill. vele egy nembe tartozó dolgok színéhez viszonyítva világos színű. (kereskedelem) Fehér áru: a) gyárban tojás nélkül készült tészta; b) <a hentesiparban> a zsír, szalonna és a háj; fehér barát: ilyen színű csuhát hordó szerzetes <szemben a fekete, szürke v. valamilyen más színű csuhát hordó szerzetessel>; fehérbor: fehér szőlőből sajtolt, nem ágyon (7) erjesztett, világos, aranysárga színű b.; fehér bors ¬; fehér egér ¬; fehér folyás ¬; fehér hús: olyan, könnyen emészthető, nem zsíros húsfajta (pl. borjú, házinyúl, némely baromfi melle, bizonyos fajta halak), amely a nehezebb húsokkal szemben többnyire világosabb, fehéres színű; fehér mályva ¬; fehér mécsvirág ¬; fehér mustár ¬; fehér üröm ¬. A lábadozó beteg étrendjében már fehér húsok is szerepelnek. Bármilyen barna is az a kenyér, Itthonn sokkal jobb ízű én nekem A fekete, mint máshol a fejér. (Petőfi Sándor) || a. A megszokott bőrszínnél világosabb színű <bőr, testrész>. Fehér arc, láb, nyak, váll; fehér bőrű gyermek. Szóláshasonlat(ok): fehér, mint az ® alabástrom; fehér, mint a ® hattyú; fehér, mint a ® tej. || b. Világos bőrszínű <emberfajta>. A fehér emberek és a színesek egyformán emberek. || c. Sápadt, halovány bőrű, testű, arcú <ember>. Fehér, mintha odúban élne. Szóláshasonlat(ok): fehér, mint a ® fal; fehér, mint a ® kísértet. || d. Olyan <átlátszó v. áttetsző anyag, tárgy>, amelynek nincs színe; színtelen. Fehér fény: olyan fény, amely prizmával a szivárvány színeire bontható. Fehér szén ¬; fehér üveg. Fehér celofánba csomagol. A kocsmáros … eléje tette az asztalra a bort s a szódásüvegeket, egy zöldet és egy fehéret. (Kosztolányi Dezső) || e. Fehér éjszaka: a sarkvidékek közelében hosszú ideig szinte nappali fénnyel megvilágított éjszaka. || f. Fehér bádog: cinkkel bevont b. || g. Fehér izzás: olyan i., amelynek tartama alatt az izzó tárgy fehér.
3. (átvitt értelemben) Erkölcsileg, lelkileg tiszta, szeplőtlen, ártatlan. Fehér lelkű. Szóláshasonlat(ok): fehér, mint a ® liliom. E két kis kezet, ezt éreztem, Omló szirmát egy fehér lyánynak. (Ady Endre) Fehérruhás az én madonnám, | kihez köt fehér szerelem. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben, elavulóban) Fehér irodalom: az élet, a társadalom bajairól a figyelmet elterelő, a társadalmi problémákat nem érintő, a nemiség kérdéseit kerülő, főleg serdülő leányoknak szánt i. || b. (átvitt értelemben) Fehér vicc: az illemet nem sértő v., amelyet nők, serdülő leányok előtt is el lehet mondani.
4. (átvitt értelemben) Fehér mágia: a jóindulatúnak tartott szellemekkel való vélt érintkezés.
5. (politika) Ellenforradalmi. Fehér különítmény, tiszt.
6. Fehér pénz: a) (régies) a rézpénznél nagyobb értékű, rendsz. ezüstből készült p. Itt van egy fehér pénz a nagy útra, tedd el. (Arany János) Álmomban röpültem, jót jelent, fehér pénzt kapok. (Tolnai Lajos); b) <Magyarországon 1919-ben> hátlapján fehéren hagyott bankjegy <ellentétben a régi (kék pénznek nevezett) bankjegyekkel.>
7. (átvitt értelemben) Fehér holló: rendkívüli ritkaság. Fehér holló volt még akkoriban az ilyen ember. Szóláshasonlat(ok): ritka, mint a fehér holló ¬.
II. főnév -et, -je [e, e], (-e) [e]
1. A legvilágosabb semleges szín. Eszembe jut a bor, a málna íze, | a hosszú-hosszú-hosszú téli esték, | a hó fehérje, cseresznye pirossa. (Kosztolányi Dezső) || a. Fehér (1–2) felület. Fehérre fest fekete festékkel. Kivillan a foga fehére. Hajnalként futa gyors pirulás deli teste fehérén. (Vörösmarty Mihály) || b. Fehér (1) festék. Ide egy kis fehér kell. Fehérrel festi be az ajtókat. || c. Bécsi fehér: szürkés v. sárgás kréta(kőzet); falfestéknek és gitt készítésére haszn.
2. Fehér ruha. Tiszta fehérben volt. Anikó fehérben, mint egy virágos fa … (Arany János) Sem a kék, sem a fehér nem állott oly jól neki, mint a fekete. (Kosztolányi Dezső)
3. (rendsz. többes számban) Világos bőrű embercsoporthoz tartozó személy; fehér ember. Fehérek és feketék; fehérek és színesek. [Thomas Mann üdvözlése.] Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen | néz téged, mert örül, hogy lát ma itt | fehérek közt egy európait. (József Attila)
4. (játék) <Sakkban> fehér figura, ill. az ezzel játszó fél; világos (II. 4). A fehér három lépéssel mattot adhat. Most én leszek a fehér.
5. Vminek a fehér (1–2) része. A szeme fehér(j)e: a szemgolyónak az a látható része, amelyet a szaruhártya alkot; a tojás fehérje: a tojásnak a héja és sárgája közti, fehérjét tartalmazó része; (népies) a disznó fehére: a hája és a szalonnája. Szeme fehérével körülnéz mogorván. (Arany János) A paizs mögül ki-kivillantja a szeme fehérét. (Gárdonyi Géza)
6. (rendsz. többes számban) (politika) Ellenforradalmi csoport, párt tagja; ellenforradalmár. A forradalmárok leverték a fehéreket.
Szólás(ok): ha nem fehér, fekete: ha nem ez, akkor vmelyik másik; ld. még fog [2].
Szóösszetétel(ek): 1. fehérbabos; fehérgálic; fehérmosás; fehérpettyes; fehérrácsos; fehérruhás; fehér-szürke; fehértarka; fehértollas; fehérvasárnap; fehérzászlós; fehérzoknis; fehérzsalus; 2. ezüstfehér; falfehér; félfehér; habfehér; hattyúfehér; hófehér; krétafehér; ólomfehér; patyolatfehér; tejfehér.
fehérkés.
