felfakad
felfakad tárgyatlan ige fölfakad
1. <Kelés, hólyag, seb külső rétege> felnyílik, s folyadék, váladék jön, buggyan ki belőle. A kelés, a vízhólyag felfakad; felfakadnak a (régi) sebek: (átvitt értelemben is) vmely (régi) sérelem, bánat, fájdalom újra sajogni, fájni kezd, ismét beszélnek róla. Bokája dagadt meg szegény öregnek S a mirígye fölfakadt? (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A seb a téli munkában mindig újra fölfakadt. (Kosztolányi Dezső)
2. <Forrás, víz, más folyadék a földből> felszínre tör. Sós vizű forrás fakadt fel. A víz buzogva fakadt fel a talajból. A fúrás nyomán felfakadt az olaj. Édes víz fakadt fel a bányában. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Elfojtott érzelem, szenvedély> hirtelen kitör, megnyilatkozik. Felfakadt a régóta lappangó féltékenység. Édesanyám szerint nem volt elég, hogy boldogan … éltek együtt a szülei: azt is kellett volna, hogy az első pillanattól kezdve rajongó szerelem lett légyen köztük. Hogy … azonnal felfakadjon bennük a sírig tartó szép szerelem. (Móricz Zsigmond)
felfakadás; felfakadható; felfakadó; felfakadt.
