fenntartó
fenntartó [fëntartó] melléknév és főnév, (kissé népies) fönntartó
I. melléknév Általában olyan, aki v. ami fenntart.
1. Vmely ruhadarabját magán tartó, le nem vető <személy>. A kalapját fenntartó ember.
2. Vmit elsüllyedni nem engedő. A gyereket a folyóban fenntartó mentőöv.
3. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki vkinek, vminek létezését, ellátását, fennmaradását v. működését biztosítja.
4. (átvitt értelemben) Olyan <személy, dolog>, aki, amely vkinek, vminek a számára (le)foglal, fenntart (5–6) vmit. A helyet fenntartó pincér; a döntést a maga számára fenntartó főnök. || a. (rendsz. minősítő jelzővel) (átvitt értelemben) Vmilyen viszonyt, kapcsolatot megőrző, ápoló. A szomszédokkal jó viszonyt fenntartó ország.
5. (átvitt értelemben) Olyan, aki, ami ígéretét, szavát, kijelentését állja. Az ajánlatát fenntartó üzletfél.
II. főnév -t, -ja (gyak. birtokos jelzővel) (átvitt értelemben) Az a természetes v. jogi személy, aki vkinek, vminek a megélhetését, fennmaradását, működését biztosítja. Az állam mint az iskolák fenntartója. A bankjegyet … egy borítékba takarta, … levelet írván mellé …, s azt egy tatárnyargoncnak [= futárnak] adta át, ki ott a postai közlekedés fenntartója. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): családfenntartó; iskolafenntartó; nemzetfenntartó.
fenntartói.
