fidélis
fidélis melléknév -en, -ebb [e, e] (régies, választékos)
1. Meghitten bizalmaskodó, kedélyes, barátságos <személy>. Fidélis cimbora.
2. Ilyen személyre jellemző <magatartás>. Fidélis hang. Bor mellett fidélisen elbeszélgettek. Fidélis kedvességgel nézett a nagyon fáradt fiatalemberre. (Móricz Zsigmond)
3. A (vélt) fölény, fensőbbség tudatában leereszkedően közvetlen, kitüntetően barátságos <magatartás>. A tábornok fidélisen beszélget alárendeltjeivel. Parancsoljon, kegyelmes uram! – Te vagy az, kedves Feri? – kérdezte fidélisen. (Móra Ferenc)
