finomít
finomít tárgyas ige -ott, -son, -ni v. -ani
1. Finommá v. finomabbá (1–2) tesz, alakít, ill. ezzel van elfoglalva. Finomítja a bőrt. Néznek eleget, amikor vetkőzöm, amikor öltözöm, ha a tükör elé ülök és az arcom finomítom. (Krúdy Gyula)
2. (műszaki nyelv, vegyi ipar) Finomít vmit: vmely anyagból a nem kívánatos, ill. idegen anyago(ka)t fizikai v. vegyi úton kiválasztja v. elválasztja, ill. ezzel van elfoglalva. Cukrot, gyapjút, olajat finomít. || a. (műszaki nyelv) Megfelelő anyag hozzáadásával v. további megmunkálással jobb minőségűvé alakít. Acélt finomít.
3. (átvitt értelemben, választékos) <Vmely tulajdonságot, magatartást, képességet> úgy alakít, hogy az csiszoltabbá, fejlettebbé válik. Finomítja ízlését, modorát, módszerét, stílusát.
Igekötős igék: kifinomít; megfinomít.
finomítás; finomítási; finomítatlan; finomított; finomíttat.
