gyóntató
gyóntató melléknév és főnév
I. melléknév (vallásügy is) Olyan <személy>, aki (vkit) éppen gyóntat (1, 2) v. aki gyóntatni (1) szokott. Gyóntató pap. A tanítványát gyóntató tanár a csínytevés értelmi szerzője felől érdeklődött.
II. főnév -t, -ja (vallásügy) Vkinek a gyóntatója: az a pap, aki vkit gyóntatni szokott. Még gyóntatómnak is csak esküvés | alatt nyilatkoztathatnám ki …, én atya | vagyok. (Katona József)
gyóntatói.
