hátrább
hátrább határozószó, (népies) hátrébb <A hátra és hátul középfoka>
1. Egy kissé visszafelé, hátrafelé. Húzódjatok hátrább. Néhány lépéssel hátrább lép. Az urhölgy … visszatér nagy köpönyeggel; … áll mögötte, hogy feladja: De boszúsan tiltja hátrább Könyökének mozdulatja. (Arany János) Lovaik … egy-egy iramodással hátrább szorítják … a szájtátó, kíváncsi tömeget. (Mikszáth Kálmán)
2. Valamivel inkább hátul levő helyre. Állj hátrább! Tegyétek valamivel hátrább azokat a könyveket! Oda hátrább rakd az üvegeket! Ülj hátrább a széken, ne a szélén ülj! Most Fekete László hátrább tette székét, Fölemelkedett. (Arany János)
3. A szóban forgó v. odaértett személyhez, dologhoz képest kissé hátrafelé eső helyen. Jóval hátrább álltunk a beszéd alatt. Hátrább ültünk, mint ők. A hátrább levők nem hallottak semmit. Hátrább bokrokban pislogva szövétnekek égnek. (Vörösmarty Mihály) Egyszerre felállottak a grófok …, hátrább oda túl a parasztasszonyok. (Tolnai Lajos) || a. <Írásműben, könyvben> a később következő sorokban, lapokban. A magyarázat hátrább következik. Erről majd hátrább lesz szó.
4. <Időben> elmaradva. Három nappal hátrább vagytok.
5. (átvitt értelemben) <Rangban, sorrendben, teljesítményben, fejlődésben> vki mögött v. vmihez képest elmaradva. Hátrább utal ¬. Egy kissé v. valamivel hátrább vagyunk, mint ők. Ő sincs hátrább a munkájával, mint a többiek. Hátrább került a besorolásban. Márkiné asszonyom sem akart hátrább maradni, ő meg túlfelül verte az asztalt. (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. agár.
hátrábbi.
