hazamenet
hazamenet határozószó és főnév
I. határozószó
1. Miközben a beszélő v. a szóban forgó személy hazafelé megy; útban hazafelé. Hazamenet még sokáig beszélgettek. Hazamenet Toldit ujra megpillantá. (Arany János) Százfélét is elgondolt hazamenet. (Mikszáth Kálmán) Hazamenet megmutatta … a régi római színház romjait. (Kuncz Aladár)
2. (ritka) Amikor a beszélő v. a szóban forgó személy hazaérkezett. A férj hazamenet az ajtót zárva találta.
II. főnév (csak egyes számban) (ritka) A hazamegy igével kifejezett cselekvés. A hazamenet baj nélkül történt. Gábor úr nem hallá, hogy a két ifjú mit beszél … Károly azt állítá, hogy csupán a hazamenetről volt szó. (Jókai Mór)
