helyettes
helyettes [e-ë-e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki rangban, hatáskörben vmely hivatal, szervezet vezetője után következik, ennek legelső és helyettesítésére jogosult munkatársa. Helyettes elnök, főtitkár, igazgató, osztályvezető.
2. (1945 előtt) Vmely munkakör, hivatás ellátására kisebb fizetéssel v. ideiglenes, átmeneti jelleggel kinevezett, megválasztott, ill. ezzel megbízott <személy>. Helyettes tanár. A helyettes főügyész már egy év óta önhatalmúlag dirigálta a várost. (Móricz Zsigmond) || a. (1945 előtt) Vmely munkakört, feladatot más helyett ideiglenesen, alkalmilag betöltő, elvégző, más nevében működő, mást helyettesítő <személy>. Helyettes főkapitány, lelkész.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Vkit képviselő, vki helyett vmely feladatot végző személy. Nem tudott jönni, helyettest küldött. A vállalat vezetősége helyettest állít. Nem találták a helyettest. Egy jól nevelt komorna – az úrnő valódi helyettese. (Tolnai Lajos)
2. (rendsz. birtokos jelzővel) Helyettes (I. 1) rangú, hatáskörű tisztviselő. Az elnök helyettese; a miniszter első helyettese.
Szóösszetétel(ek): anyahelyettes; elnökhelyettes; miniszterhelyettes; tiszthelyettes.
helyettesi; helyettesség.
