jövevény
jövevény [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Más vidékről v. más országból jött, ismeretlen személy; idegen. A jövevény szálást kért. A jövevényeket szívesen látták és megvendégelték. Egy Gerárdus nevű francia 1112. esztendőben Jeruzsálemben a jövevények és zarándokok számokra [= számára] egy nagy ispotályt építtete. (Mikes Kelemen) Az ajtó küszöbén Megáll egy fáradt jövevény. (Arany János)
2. (néha kissé rosszalló) Idegen, más vidékről v. más országból jött és vhol megtelepedett, de új helyén még idegennek tekintett személy. Jövevényt befogad. Az csak olyan jövevény. Az utcavégi boltocska előtt egy sáros, rongyos falusi szekér állt meg … A jövevény zavartan emelt ki az ülés alól egy kis ládát. (Petelei István)
3. (tréfás) Megszületendő gyermek, ill. újszülött. Mikorra várják a kis jövevényt? Hogy hívják a kis jövevényt?
4. jelzői használat(ban) (régies, irodalmi nyelvben) Idegen, máshonnan jött <személy v. személyek csoportja>. [Az elszabadult áldozati barom] vaktában előre bolyongván, A jövevény bolgár seregek közepébe vetődik. (Vörösmarty Mihály) Leraká a gyepre A holmit; … Most jövevény útas szedi majd fel mindet. (Arany János)
