káromlás
káromlás főnév -t, -ok, -a (régies)
Vallásos tiszteletben részesülő személy(ek)nek v. fogalmaknak durva, ocsmány, trágár szavakkal való szidalmazása, gyalázása. Az nagy mindenható az földre tekinte … Látá az magyarnak állhatatlanságát … Hogy ű szent nevének nincsen tiszteleti, … De sok feslett erkölcs és nehéz káromlás. (Zrínyi Miklós) Ki mondja meg, mit ád az ég? | Harag, káromlás volt elég. (Vörösmarty Mihály) Senki se merte kimondani, hogy miért igyunk, mert minden szó káromlás, szentségtörés lett volna. (Kuncz Aladár)
Szóösszetétel(ek): istenkáromlás.
