kegyelem
kegyelem [ë-e-ë v. e-e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e]
1. Büntetés elengedése v. bosszúról való lemondás annak a részéről, akinek a másik fél teljesen ki van szolgáltatva. Kegyelemben részesít vkit; kegyelemre: <megadja magát v. kiszolgáltat vkit> kegyelem reménye, ígérete ellenében, ill. úgy, hogy győztes ellenfele tetszés szerint bánhat el vele; kegyelmet gyakorol; kegyelmet ® oszt; kegyelmet nyer, talál vkinél, vki előtt. Nincs kegyelem! Szívtelen ember, nem ismer kegyelmet. Mindenkinek barátság, kegyelem, Csak a királyoknak nem, soha sem! (Petőfi Sándor) Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad! (Arany János) || a. (mondatszó-szerű haszn.) Kegyelem!: kegyelmezz! Leborult a nagy cseh: „kegyelem! irgalom!” (Arany János) || b. (jogtudomány) <Az állami főhatalmat gyakorló személy(ek) részéről kivételes kedvezményként> bűnvádi eljárás v. jogerősen kiszabott büntetés elengedése v. enyhébbre módosítása. Általános kegyelem; kegyelemért folyamodik; kegyelemre az államfőhöz felterjesztve; kegyelmet ® ad vkinek; kegyelmet kap. Halálbüntetését kegyelemből életfogytiglani börtönre változtatták. Martinovicsnak, Hajnóczynak, Laczkovicsnak, Szentmarjaynak, Zsigraynak felolvastatik a kir. [= királyi] kegyelmet megtagadó válasz. (Kazinczy Ferenc) Ült. De csak négy esztendeig. Kijártuk neki a kegyelmet. (Mikszáth Kálmán)
2. (vallásügy) <A keresztény vallás felfogása szerint> az emberiséget a kárhozattól megmentő isteni szeretet. ® Ingyen kegyelem; ® Istennél a kegyelem. || a. (vallásügy) Ennek az egyének életében mutatkozó hatása; malaszt (1). A kegyelem állapotában. Éneklém ezeket nagy keseredett szűvel, | Várván Úr kegyelmét fejemre szent lelkivel. (Balassi Bálint) Szálljon a te szívedbe az ég kegyelme, fiam. (Jókai Mór)
3. (kissé régies) Leereszkedő, kegyes jóindulat, nagylelkűség, kegy (1). Kegyelmébe fogad vkit; vkinek kegyelmébe ajánl vkit; kegyelemben áll vkinél v. vki előtt; más kegyelméből él; kegyelemből eltart vkit; kegyelemből átenged a vizsgán; kegyelmet tanúsít vki iránt; kegyelmét megvonja vkitől. Ezért csak azon volt, hogy alázatoson | Toldi kegyelmébe valahogy bejusson. (Arany János) Nem jut eszedbe, hogy … kegyelemből eszed az iskola kenyerét? (Jókai Mór) || a. Isten kegyelméből: a) (rosszalló, gúnyos) emberi munka, erőfeszítés nélkül is. Azt gondolja, hogy csak úgy, isten kegyelméből sikerülni fog. De mit tűr a szolgaságnak népe? | Mért nem kél föl, hogy láncát letépje? | Arra vár, hogy isten kegyelméből Azt a rozsda rágja le kezéről? (Petőfi Sándor) b) (népies) isten (segítő) akarata folytán; (történettudomány) Isten kegyelméből való király: nem a nép akaratából, hanem vélt, állítólagos isteni eredetű jog alapján uralkodó k. || b. (régies) Uralkodói kegy, jóindulat. Vkit kegyelemben elbocsát, felment. Vőm, a te királyod olaszok közt harcol: Hát te meg itt majd egy bagolyvárban alszol? Vagy, ha uradnál most nem vagykegyelemben: Míg bevesz, ám szolgálj az én seregemben. (Arany János) || c. (régies, költői) Leánynak az őt szerető legény iránt tanúsított szívbeli hajlandósága. Lilla! míg ingó kegyelmed Tiszta szívemhez hajolt, … Boldogabb nálam ki volt? (Csokonai Vitéz Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. kegyelemadomány; kegyelemfalat; kegyelemfillér; kegyelemforrás; kegyelemkérés; kegyelemlevél; kegyelemteljes; kegyelemvesztés; 2. közkegyelem.
