kérdez
kérdez [ë] ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
1. tárgyas Vmit kérdez vkitől: kérdéssel (1) vkitől meg akar tudni vmit. A nevemet kérdezte. Mindenfélét kérdeztek tőlem. Kérdezték (tőle), hogy mit csinál. Ne is kérdezd: <válaszul vmely kellemetlen élményt felidéző kérdésre>. Ne kérdezd barátném! mint töltöm időmet. (Berzsenyi Dániel) A deák nem kérdezett tőlük semmit a világon, mintha semmit sem kívánna felőlük megtudni. (Móricz Zsigmond) || a. (tárgy nélkül) Kérdést (1) tesz fel vkinek. Kérdezz! Felelek! Aki nem kérdez, nem kap választ. Most én kérdezek. Ritkán kérdez, de akkor nehéz megadni neki a választ. Vált vele négy-öt szót, nagy-sebesen kérdez. (Arany János) Szívem, a nagy és bánatos gyerek Zokogva kérdez és nem felelek. (Juhász Gyula) || b. tárgyas (iskolai) Kérdéssel v. kérdésekkel tudakol vmit, hogy a kérdezettnek egy bizonyos tárgyra vonatkozó ismereteit kipuhatolja. Kérdezi a leckét. || c. Kérdez vmit v. vmilyet: olyan kérdést tesz fel, amelyet a kérdezett vminek v. vmilyennek minősít. Butákat, butaságokat, okos dolgokat kérdez. Kérdezz vmi okosabbat!
2. Vkit kérdez (vmi felől): kérdéssel v. kérdésekkel fordul vkihez. Kérdezi a tanút, a vádlottat. Nem téged kérdeztelek. Megrettentem, ha valaki kérdezett. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas (tárgy nélkül is) (iskolai) Feleltet vkit vmely tantárgyból. Történelemből kérdezi a tanulókat. Ki kérdez a vizsgán? || b. tárgyas és tárgyatlan (tájszó, régies) Kérdez vkit v. vki után: kérdezősködik, tudakozódik vkiről, vki felől. Három éve múlik, hogy utána kérdez. (Arany János) Erigy csak fel: Dobó már kérdezett. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: belekérdez; elkérdez; felkérdez; kikérdez; megkérdez; rákérdez; utánakérdez; visszakérdez.
kérdezett; kérdezhető; kérdező; kérdeztet.
