kerít
kerít [e] ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e]
I. Körülvesz, kört alakít.
1. tárgyas Vmit vmivel kerít: <személy> vmely területet vmivel körülvesz, bekerít. A telket sövénnyel kerítették. Kertet kerítettünk a napraforgószárral. || a. tárgyas (eszközhat nélkül) (népies) Kerítéssel körülvesz. Kerítének számukra kertet. (Jókai Mór)
2. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Vmit kerít: <hosszanti kiterjedésű dolog> vmi körül ott van, elhelyezkedik; vmit körülvesz, szegélyez. A láthatár … fél ívként keríti a parttalan mocsárt. (Jókai Mór) A halottak telkét csak lícium kerítette. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Határolva körülzár vmit. Mélyen kerítik árkai Sok százados falát [a várnak]. (Eötvös József) Valamikor kőfal is kerítette a szép hatholdas belsőséget. (Gárdonyi Géza)
3. tárgyas <Kör alakú formát> alakít, létrehoz. Egy csapat útonálló … [Márton] körül villámgyorsasággal egy nem kívánatos koszorút kerített. (Vörösmarty Mihály) || a. tárgyas (tájszó) Vmit kerít: <személy> vminek körvonalát meghúzza vhol (pl. pálcával a porban). Egy várat kerített.
4. tárgyas (népies) <Főleg ruhát magára, a nyakába, a vállára v. vkire> széles mozdulattal odatesz; magára terít, vkire ráterít v. rákerít (1). Köpenyt kerít a nyakába. Egy subát kerített rám hamarjában. Magára kerítette a gubát, elköszönt … s elcammogott. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Vkinek vmit a nyakába kerít: meglepetésszerűen vmely kellemetlen helyzetbe juttat vkit. Csúfnevet kerítettek nyakába. (Vas Gereben) Ízibe másféle bajt kerít a nyakadba … egy Szerencse-fordulat. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
5. tárgyas (vadászat) <Vadat> körben befelé hajt, mindig szűkebb körben üldöz; bekerít. || a. (népies) Vkit, vmit kerít: üldözve eléje kerül vkinek, vminek. Kerítsd!: kerülj eléje. Úgy leste az énekest, mint a tigris, mely prédáját keríti. (Jókai Mór) || b. tárgyas (tájszó) Elfogni igyekszik. Kerítettek, de elmenekültem. || c. (tárgy nélkül) (tájszó, halászat) Kiveti és bevonja a kerítőhálót. Már háromszor kerítettünk.
II. tárgyas Szerez, juttat.
1. Utánjárással, némi üggyel-bajjal v. ismeretlen módon szerez vhonnan; előkerít, előteremt. Egy rudat, egy üveget kerít. Sikerült egy kis pénzt kerítenem. Kerített valahonnan egy könyvet. Kerítsen nekünk egy jegyet az Operába! A vén huszár kerített tollat és papirost. (Jókai Mór) Mi adott erőt édesapámnak, hogy bírja ezt a roppant nehéz életet? Hogy … pénzt kerítsen, ha a föld alól is … (Móricz Zsigmond) || a. (ritka, bizalmas) <Személyt> megnyer vmilyen célnak; szerez. Kerített magának egy segítőtársat. Ne búsuljon László öcsém, majd még magának is kerítnek egy grófkisasszonyt. (Tolnai Lajos) Majd mindjárt kerítek én okos embert, aki megmondja, hány lába van a póknak … (Móra Ferenc) || b. (átvitt értelemben, rosszalló) <Nőt> férfinak rendsz. ellenszolgáltatás fejében erkölcstelen szerelmi viszony számára megszerez.
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Vkit vhova kerít: vkit vmely állapotba juttat, okozza, hogy vki vmely állapotba kerüljön. Most ugyan a legerősb daliát mi veszélybe kerítjük. (Vörösmarty Mihály) [Mária] rajta volt, hogy az öccsét, Annát minél elébb konty alá kerítse. (Jókai Mór)
3. <Állandósult szókapcsolatokban:> ® hálóba kerít vkit; hatalmába kerít vkit, vmit: a) <személy> eléri, hogy erőszakosan rendelkezhessen vkivel, vmivel; b) <személy v. csoport vmely területet> elfoglal, leigáz; vmi hatalmába kerít vkit: <vmely érték, érzés, szenvedély> úrrá lesz vkin; hatalmába kerítette a pénz, a szerelem; ® horogra kerít; kézre kerít: <szökésben levő személyt> elfog, és az illetékes hatóságnak, ill. az üldöző hatalomnak, személynek a kezére juttat; ® sort kerít vmire; vmire keríti a ® beszéd sorát. Hová is lehetett volna menni, mikor az udvart az eső és a sár teljesen hatalmába kerítette? (Kuncz Aladár)
Szólás(ok): ld. fenék.
Igekötős igék: bekerít; elkerít; előkerít; körülkerít; megkerít; rákerít; visszakerít.
