kificamodik
kificamodik tárgyatlan ige -ott, -jék (-jon) (csak 3. személyben)
1. <Vmely ízületben egymáshoz illeszkedő csontok közül az egyik> erőszakos hatásra – nagy fájdalmat okozva – kiugrik a helyéből. Kificamodik a bokája, a könyöke, a lába, a térde. A ló … oly erővel vetette le magáról a lovagot, hogy annak kificamodott a lába. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, tréfás) Majd kificamodik a nyelve vmiben: alig tud kimondani vmit.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) <Szellemi képesség, tulajdonság> torz irányban fejlődik, természetellenessé válik, eltorzul. Kificamodik az elméje, az erkölcse, az ízlése. Még gyerek korában úgy fejére esett, Hogy kificamodott esze egy keveset. (Sárosy Gyula)
kificamodás; kificamodó; kificamodott.
