kilakoltatás
kilakoltatás főnév -t, -ok, -a
A kilakoltat igével kifejezett hatósági eljárás; az a cselekvés, hogy vkit (vmit) kilakoltatnak; lakásból, helyiség(ek)ből (hivatalos úton) való kitétel, kiköltöztetés. Rendőri kilakoltatás; az önkényesen beköltözött lakó kilakoltatása. Elrendelték a kilakoltatást. || a. Az ezt elrendelő hivatalos rendelkezés, határozat, végzés. Tiltakozott a kilakoltatás ellen.
kilakoltatási.
