kislelkű
kislelkű [e v. ë] melléknév és főnév (választékos)
I. melléknév -en [e]
1. Olyan <személy>, aki nem bízik a maga erejében, hamar visszariad a nehézségektől, akadályoktól; bátortalan, gyáva. Hogy lehetsz ilyen kislelkű?
2. (ritka) Olyan <személy>, aki nem tud eszményekért, magasabb, nemesebb célokért lelkesedni, küzdeni; sivár, üres lelkű. [Nagy nyomorúság,] mikor egy fölfelé törekvő egyénnek … kislelkű és korlátolt eszű felesége van. (Tolnai Lajos)
II. főnév -t, -ek, -je [e, e]
1. (ritka) Kislelkű (I. 1, 2) személy. A kislelkűek ellenvetései, aggályai, szempontjai.
2. (ritka) Kishitű személy. Félre, kis lelkűek, akik mostan is még Kételkedni tudtok a jövő felett. (Petőfi Sándor)
