kitörik
kitörik tárgyatlan ige
1. <Vhova beillesztett szilárd test> el- v. összetörve kimozdul, kiesik helyéből. Kitörik az ablak, a ceruza hegye, a fésű egyik foga.
2. <Csontos testrész külső hatásra> úgy mozdul ki helyéből, hogy a benne levő csont eltörik. Kitörik a karja, a keze, a lába, a nyaka. || a. (átvitt értelemben, túlzó) (Majd) kitörik a nyelve: <idegen nevet, szót> nagyon nehezen tud kimondani, kiejteni.
kitörött v. kitört.
