költekezik
költekezik [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -zék (-zen) [ë] (-t ragos mértékhatározóval is)
Nagyobb pénzösszegeket ismételten, rendsz. könnyelműen v. ésszerűtlenül kiad. Erején felül, esztelenül, gavallérosan költekezik; költekezik a ® világba. Sokat költekezik. Ne költekezzék énmiattam. [Jókai] fejedelmileg szokott költekezni útközben, különösen borravalók dolgában. (Mikszáth Kálmán) [A grófnak] kimutatható vagyona nem volt, mégis úgy költekezett, mint egy sziámi király. (Ambrus Zoltán)
Igekötős igék: elköltekezik; kiköltekezik; túlköltekezik.
költekezés; költekező.
